Sándor Fegyir a 444-nek: Magyarországnak nem barátai és ellenségei vannak, hanem érdekei
A kijelölt, ám az ukrán külügyminisztérium által pozíciójában meg nem erősített budapesti nagykövet nyilatkozott Ukrajna NATO- és EU-tagságáról is.
Csak a mi celebjeink kussoltak diszkréten. Fütyörészve néztek félre, és tettek úgy, mintha az erdélyi magyarok ilyen brutális fenyegetése kevésbé lenne fontosabb, mint a melegjogok vagy a CEU.
„Mihai Tudose arcán sok minden látszik. Például, hogy legalább olyan szenvedélyesen gyűlöli a magyarokat, mint amennyire lelkes rajongója az alkohol tartalmú röviditaloknak. No nem a finom párizsi konyakok hozzák lázba, mint kollégáját Juncker bohócot hanem a vegyes gyümis kevert. És a magyargyűlölet. Ez utóbbiban viszont nagyon is hasonló az ízlésük az alkoholgőzös puszik és taslik nagy osztogatójával.
Tudose páros lábbal szállt bele az erdélyi magyarokba. Teljesen egyértelműen elmagyarázta, milyen sorsot szán azoknak a Romániában elő magyar testvéreinknek, akik Erdély autonómiájáról álmodoznak. Nincs vita, nincs mellébeszélés. Ezt már nem lehet kidumálni, se félreérteni (Persze a HVG és Parászka Boróka azért mindkettőt hozta.)
Ahogyan Szalma György, a Mandiner publicistája fogalmazott: a románból kijött a román.
Miközben a DK nevű szekta újfent az erdélyi magyarok ellen uszítja az arra érzékeny anyaországi prolikat, aközben most kristálytisztán láthatóvá vált, hogy milyen is magyarként Romániában élni. Tisztázzuk még egyszer, hátha így celeb barátaink/ismerőseink is megértik, mi is történt egészen pontosan. Tehát: nem egy 5-6 százalékos, szélsőséges, nacionalista párt egyik vidéki polgármestere fenyegetett akasztással, hanem ROMÁNIA MINISZTERELNÖKE!
Ebben a Romániában élnek magyar testvéreink.
Voltak persze számomra egyszerre örömteli és egyszerre megdöbbentő fejleményei is az elmúlt napoknak. Azt például sosem gondoltam, hogy szinte az összes ellenzéki ballibsi hírportál elítéli az akasztással fenyegetőző román miniszterelnököt. Ahogyan azt sem, hogy az ellenzéki pártok is ugyanígy fognak tenni. A szocik elnöke, Molnár Gyula például egy székely zászlóval fényképezkedve üzent az erdélyi magyaroknak. Leesett az állam.
Úgy látszik, Magyarország mégiscsak elindult azon az úton, ahol létezik az úgynevezett nemzeti minimum. Szóval pártok, újságok, hírportálok (függetlenül attól, hogy úgy egyébként nyilvánosan vagy a négy fal között teljes szívűből gyűlölik Orbánt vagy, hogy lámpavasra húznák a fideszeseket, esetleg IFA platóra hánynák a jobboldali újságírókat – jut eszembe Bőtös mikor kezdi már meg a börtönbüntetését?) mind elhatárolódtak, és elítélték ezt a példa nélküli uszítást.
Csak a mi celebjeink sütögettek, gyúrtak, kirándultak, csücsörítettek vagy épp medencékben bohóckodtak különböző egzotikus, távoli szigeteken. Csak a mi celebjeink kussoltak diszkréten. Fütyörészve néztek félre, és tettek úgy, mintha az erdélyi magyarok ilyen brutális fenyegetése kevésbé lenne fontosabb, mint a melegjogok vagy a CEU.”