„»Betiltanának egy előadást az Operában a színészek bőrszíne miatt.« – kezdi cikkét Kovács Bálint tegnap az Indexen. (...)
Én magam nem is szeretnék ezzel a (fehér)fajgyűlölő hülyeséggel sokat foglalkozni. Egyrészt, mert megtette helyettem Ókovács Szilveszter, az Opera főigazgatója, másrészt, mert teljesen abszurdnak tartok egy ilyen kitételt – csak fekák játszhatnak egy operában – 2018-ban, amikor Achilleust például egy fekete színész fogja játszani egy haladók által megbecstelenített filmben, és számos hollywoodi alkotás is kvótanégerekkel kerül bemutatásra. Épp reneszánszát éli a fehérkormozás (whitedirtyng – saját alkotás), ahogyan a fekete jogvédők meg minden lehetséges fórumon a ruhájukat tépkedve toporzékolnak, ha egy színész egy árnyalatnyival világosabb a szerintük megfelelő színnél. (Blackwashing – ez nem saját)
2018-ban ilyen dolgokról vitatkozni Közép-Európában kábé olyan, mintha valaki arról nyitna vitát, hogy milyen királyság volt Chicagóban 70 évvel ezelőtt, mikor a feketék még nem szállhattak fel a buszokra, aztán meg milyen kevésbé király, amikor már felszállhattak, de csak hátra ülhettek.
A normalitásért folyó kultúrharcban érdemes néha felvenni a kesztyűt, és elhatárolódni a genderlobbi spicc cipős, balettszoknyás fiúcskáitól (?), ahogyan érdemes kiállni egy rasszista, fehérgyűlölő, művészetellenes, agyament hülyeség ellen is. A normalitásért harcolók ki kell, hogy álljanak egymás mellett, mert egy csónakban eveznek.”