Világbékétlenek

„Miben hasonlítanak az egyházi vezetők és a szépségkirálynők? Abban, hogy a leghőbb óhajuk a világbéke. Lapos, szellemtelen poén, de az igazán elkeserítő az, hogy a békefelhívásaik is hasonló mód hatástalanok. Persze ez nem az egyházi vezetők (és nem is a szépségkirálynők) hibája. Ősi tapasztalat, hogy az emberek szeretnek ugyan békességben élni, mégis, valahogy sokkal könnyebb őket háborúskodásra sarkallni, mint béketeremtésre. Vajon ha 1095-ben II. Orbán pápa nem keresztes háborút, hanem békeszerző zarándoklatot hirdet Palesztinába, akkor is megmozgatta volna egész Európát? (...)

Ferenc pápa békéltető szavait fokozott érdeklődés kíséri. No nem azért, mert oly sokan hallják ki belőle az igazságot, akarják elfogadni és követni. Épp ellenkezőleg, belekötni akarnak és meghazudtolni. Sokan. És egyre többen. Hirtelen, gombamód megszaporodtak a teológiában, a társadalomtudományokban és a reálpolitikában egyaránt jártas, univerzális zsenik, akik a pápa minden egyes békítő szándékú nyilatkozata után kétségbe vonják a világ első számú katolikus vezetőjének keresztényi elkötelezettségét, hittani és bibliai ismereteit, emberi tisztességét, ép elméjét. Ferenc pápa szenteste elmondott beszédében a Szent Család menekülése és a manapság otthonukat és hazájukat elhagyni kényszerülő menekültek között vont párhuzamot.

Azonnal akadtak szép számmal, akik tiltakoztak az efféle összehasonlítás ellen, mert az idegeneket megsegítő szeretetet nemcsak a krisztusi tanítással ellentétesnek, hanem egyenesen ellenségesnek vélik. Ma, nemcsak nálunk, de világszerte sokan úgy tartják, hogy Ferenc pápa, amikor a békéről beszél, valójában a kereszténység elpusztításán ügyködik. Nyilván ez az a publicitás, amire sem a pápának, sem az egyháznak nincs szüksége. Ennél még az is jobb, ha a főpapok világbékeszózata süket fülekre talál.”