Román elnökválasztás: ehhez pszichológus kell
Tizennégy színes egyéniség indul Románia elnöki versenyében, de felmérések szerint a románok egy erős elnököt szeretnének. Román pszichológus elemezte ki őket az Adevarulon.
A civil szervezeteknek kell, hogy legyen valamilyen viszonya a választásokhoz és ahhoz a rendszerhez, amiben most élni kényszerülünk.
„A választás az egyik legfontosabb politikai pillanat minden állampolgár életében. Itt dől el, milyen ideológia és értékrend alapján fogják irányítani az országot, és az is, hogy a következő években kik lesznek az érdekvédelmi munkánk célpontjai – kiknek kell címeznünk a követeléseinket, kiknek a kezében lesz a megoldásokhoz szükséges erőforrások feletti ellenőrzés, kiket kell majd meggyőznünk és kikhez kell majd eljuttatnunk az üzenetünket. Ha ezt a lehetőséget elszalasztjuk, kulcsfontosságú döntésből és lehetőségből vonjuk ki magunkat.
De a 2018-as választásoknak ennél még sokkal nagyobb a tétje. Most nemcsak arról van szó, hogy melyik párt nyeri a választást, hanem arról, hogy mennyire betonozódik be a 2010 óta következetesen épített társadalmi és politikai kirekesztés és gazdasági kisemmizés, aminek a következtében ma sokkal több ember él Magyarországon szegénységben és elnyomásban, mint a rendszerváltás óta valaha. Ezt a rendszert a Fidesz nevű párt építette ki, de maga a rendszer nem pártpolitikai kérdés, hanem a társadalmi igazságosság és a magyar társadalom hosszú távú jövőjének a kérdése. A 2018-as választásokon valójában nem pártokra szavazunk, hanem vagy megerősítjük a NER-t vagy elutasítjuk azt.
Ebben a helyzetben a civil szervezetek, önszerveződések és társadalmi mozgalmak nem tehetnek úgy, mintha 2018 tavaszán nem történne semmi különös és minden menne a szokásos – elnyomó – kerékvágásban. Ha nem szeretnénk erőszakos eszközökkel vagy lázadással szembeszállni a NER ellen, akkor a folyamatos nyomásgyakorlás és érdekvédelem mellett a választás az egyik legnagyobb esélyünk, hogy megfosszuk korlátlan hatalmuktól azokat, akik miatt nem tudjuk elérni a céljainkat és sokszor még a munkánkat is alig tudjuk végezni.
A civil szerveződések nagyon sokféleképpen viszonyulhatnak a közelgő választásokhoz és nem szeretnénk megmondani, hogy kinek mi a feladata – ezt minden szervezetnek magának kell eldöntenie habitusa, céljai és missziója alapján. Az viszont biztos, hogy a civil szervezeteknek kell, hogy legyen valamilyen viszonya a választásokhoz és ahhoz a rendszerhez, amiben most élni kényszerülünk.
Vagyis rá kell szánniuk az időt és az energiát, hogy végiggondolják, mi lehet a dolguk, szerepük, üzenetük 2018 áprilisában és az azt megelőző időszakban. Lehet, hogy sok civil szervezet úgy fog dönteni, hogy semmit nem tesz, mert nem akar beszállni a »politikába« – ez is elfogadható álláspont (bár már önmagában ez a döntés is politikai), ha tudatosan alakították ki és nemcsak jobb híján alakult így.”