Megpróbált nekimenni Heltai Péternek, a magyar kormány Hungary Helps-programja utazó nagykövetének a HVG. Szerintem ha van vitán felül jó kormányzati kezdeményezés, akkor az a KCSP, a Petőfi Program, a Mikes Kelemen Program, az Üldözött Keresztényekért Megsegítéséért Helyettes Államtitkárság felállítása – és a Hungary Helps.

De semmi sem tökéletes, mindenben lehet hibát keresni. Nézzük, a HVG mit talál. Szerintük a fiatal utazó nagykövet azt követi el Nigériában, amit Magyarország általában kikér magának a nyugattal szemben: lenézi a helyieket. Erre a bizonyíték az, hogy twitteren azt találta posztolni: „just went back a »few« hundred years in time”. Egy fotó fölé pedig nem átallotta azt írni, hogy „én és a haverom”, ami a HVG szerint arra emlékeztet, amikor boynak nevezték  az ültetvényes tulajok a rabszolgát Amerikában. 

Szóval megengedhetetlen kulturálisfölény-fitogtatással van dolgunk, de ez már a Hungary Helps nevéből is kiderül, hiszen leereszkedő hangvételű a „segítség” kifejezés; bezzeg a Norvég Alap, az csak alap, nehogy atyáskodónak érezzék a támogatottak a támogatást. A segítség hangsúlyozása alá-fölé rendeltségi viszonyokra utal a mellérendelő, partneri partnerség helyett. Minderről a HVG szerzőjének, G.M-nek egy „angliai egyetemen tanító magyar audiovizuális szakember” szakértett, akinek sajnos nem ismerjük meg a nevét.

Olvassa el ezt is: A kultúrák és életmódok nem létező egyenrangúságáról

Az egész betámadás hatásvadász és erőltetett. Miért kell Angliáig menni egy kommentáló szakértőig, amikor tele van kommunikáció szakokkal az ország? Audiovizuális szakemberekről nem is beszélve. Az egyetemen taníró audiovizuális szakember egyébként nem feltétlen egy Noam Chomsky nyomába lépő professzor, aki kommunikáció- és médiaelméletet tanít, tartalomelemzéseket és fókuszcsoportos felméréseket csinál, hogy feltárja a szöveg mögöttes jelentéseit, és Roland Barthes A divat című, olvashatatlan és unalmas munkáját elemezteti a diákokkal a szemináriumon ((a női ruházat strukturális analízise), hogy megutáltassa velük a szemiotikát. (Semmiképpen sem maradhat ki a tanmenetből a kvantitatív és kvalitatív módszerek ötvözése sem.) Hanem simán lehet, hogy az egyetemen tanító, audiovizuális szakember: egy óraadó operatőr. A HVG egyébként elejtett megjegyzéseket elemeztet  az audiovizuális szakemberrel, a kép felé írt szöveget, nem a képet. Se audio, se vizuális.

Aki kicsit sűrűbben olvas angol nyelvű sajtót, esetleg eltöltött pár hónapot az Egyesült Államokban, az pontosan tudja, hogy a „boy”, mint megszólítás, teljesen bevett fordulat a mai napig, a hisztiző HVG-n és túlfeszülten lényeglátó, névtelen audiovizuális szakemberén kívül senkinek sem jut eszébe róla a rabszolgaság. 

A pár évszázados időutazásra vonatkozó megjegyzés talán nem volt a legszerencsésebb, de egyébként a kulturális antropológusok simán inkább örülnének neki, és nem találnák dehonesztálónak; Afrikával amúgy sem vagyunk azonos kultúrkör és civilizáció. 

Kétlem azt is, hogy G.M.-en és ismeretlen forrásán túl bárki is lekezelőnek, atyáskodónak érezné a Hungary Helps nevét. 

A lap azt is kifogásolta, hogy miközben a kormány azt hangsúlyozza, hogy akik idejönnének, azokat helyben kell segíteni, aközben inkább a keresztényeket segíti, nem pedig akikről azt szeretné, hogy ott maradjanak hazájukban, s gyakran muzulmánok. Sőt, feltették azt a kérdést is: „Nem érzi-e diszkriminatívnak, hogy a kormány csak a keresztény menekültekre koncentrál, a muszlim országokból érkező menedékkérők bejutását lassítja a tranzitzóna területére?”

Olvassa el ezt is: Heltai Péter: Magyarország segít az üldözötteknek

Nos, engem nagyjából nem érdekel, hogy ez diszkriminatív-e vagy sem. De van egy keresztény alapelv, amit úgy hívnak, hogy „a szeretet rendje”. Ez azt jelenti, hogy nem segíthetünk bárkinek, bárhol, bármikor, minden más szempontot nélkülözve, hanem ha lehetőségeink korlátozottak, akkor először a sajátjainkat kell segíteni. Nem segíthetek hajléktalanokon, amíg nem tudok enni adni a gyerekeimnek. Ezt a kört tágítva egy kormánynak elsősorban a saját népén kell segíteni, még tágabban pedig a saját kultúrköréhez közelebb állókon. Főleg, ha egyébként más kormányok nem koncentrálnak az üldözött keresztényekre, mert az nem túl korrekt politikailag. Ilyen szempontból az, hogy a magyar kormány a keresztényekre koncentrál, a nyugati hozzáállás kiegyensúlyozásaként is értelmezhető. 

Végül nézzünk pár számot, a költségvetési adatokat ugyanis úgyszintén hiányolja a HVG. 2014-től 2016-ig hazánk 8,3 milliárd forintot fordított az migránsokat kibocsátó és menekülteket befogadó országok támogatására. Folyamatosan támogatjuk az ENSZ ezen ügyekre szakosított szerveit is. A Hungary Helps eredményeiről pedig ajánljuk a Heltaival készült interjúnkat.

A HVG szerint Heltai stílusa bicskanyitogató. Szerintem a HVG meg szánalmas.