„Talán most, amikor a Számvevőszék egy picit túltolta a biciklit, remélem, végre megérti a Jobbik pártvezetése és közössége, hogy mit is tettek ők maguk öt-tíz éve.
Most saját bőrén érzi meg és tapasztalja meg a Jobbik, milyen is volt a történelmi kor, illetve politikai közbeszéd, mely után a párt és a szatellitjei (gárda, kuruncinfo, barikád, stb) némely nosztalgikus álmaikban vágyakoztak.
Hiszen 1932-33-ban nemcsak paramilitáns és militáns szervezetek masíroztak Berlin utcáin, rendet hirdetve, hanem 1933 februárjában Hitler (a Reichstag felgyújtására hivatkozva) betiltotta a kommunista pártot; majd új választások után (ahol 44 százalékot szereztek) megszavazták az úgynevezett felhatalmazási törvényt, ami azt jelentette, hogy akár a kormány is hozhat törvényeket – gyakorlatilag a kormányfő azt csinált, amit akart. És ezzel a lendülettel ugyanazon év júniusában betiltották az SPD-t, majd júliusban az összes többi pártot.
Németországban létrejött az egypártrendszer.
Magyarországon természetesen nincs nácizmus, ám előfordulhat önkényes jogalkotás és a mindenkire egyformán vonatkozó jog uralmát félre tévő, a választás szabadságát fenyegető hatósági döntések is. Az például, amelyiknek a Jobbik az áldozata.
Bármit gondoljunk is róluk, nincs okunk örülni az ellehetetlenítésükre irányuló kísérletnek. Ha önkénnyel tapossuk el az önkényeskedőt, attól az önkény csak erősebb lesz.
A Jobbik viszont ezzel a szerepcserével kap némi támogatást az igazi megbánásra és jóvátételre. A történelem nyitott könyv. Lehet tanulni belőle és mindenki a saját kárán tanul a legkönnyebben.”