Törésvonalak

„Schulz bizony a szinpadok mögött csak kapkodhatja a fejét, hiszen ezek az ügyekre láthatóan az Európai Unió sem találja a választ, igaz, nagyon nem is keresi. Elég ha csak arra gondolunk, hogy az erdélyi vagy a felvidéki magyarság jogfosztottsága mennyire nem érdekli a szabadság és a demokrácia brüsszeli apostalait. A kisebbségi ügyek náluk leginkább a genderizmus vagy a homoszexuálisok jogaik jelentik, a nemzetiségi kisebbségek láthatóan nem számítanak nekik. A katalán ügyet is gyorsan lezárták a madridi kormány melletti kiállással, Olaszország kapcsán pedig nagyon meg sem szólaltak.

Ezek a jelenségek több okból is figyelemre méltóak: a katalánok és az észak-olaszországiak ugyanis a saját államukkal szemben elégedetlenek, mert úgy érzik, sem a messzi Madrid, se a messzi Róma nem törődik velük. De Madridon és Rómán túl, ott áll Brüsszel (és Berlin), amelynek célja, hogy ezeket a tagállamokat valamilyen úton-módon egységesítse, és a nemzeti kormányzatok helyett központilag döntsön egy sor kérdésben, például a most nemzetállami szinten vitatott adóügyekben is.   

Brüsszel ezekhez az elszakadási törekvésekhez való hozzáállása azért is figyelemfelkeltő, mert ugyanezek a politikusok nagy örömmel fogadnának be még milliószámra muszlim bevándorlókat, akiknek a kultúrája jelentősen eltér az európaiakétól. Azokétól, akik az »egységesülő« uniós folyamat közepette saját uniós államuktól való elszakadásra törekszenek. Magyarul, a nemzetállamok belső feszültségei mellé, ők még nyakukba vennének egy újabb, előre kódolt feszültségforrást.

A schulczi törekvések ellenére a valóság nevű nagybátyánk épp arra hívja fel a figyelmet, hogy nem az egységesülés, hanem a szétesés felé halad Európa.”