A macsó nem férfiideál, főleg nem konzervatív férfiideál. A macsó napjainkban pánikhelyzetben él és ezt helyesen teszi.
Van itt egy jelentős félreértés, amiben sajnos elég sok, önmagát egyébként konzervatívként meghatározó nő és férfi tévedésben él. Mondhatnám egyébként kollaborálásnak is a bűnnel. Ez napjaink szexuális zaklatásait illeti, még inkább az ebből kirobbant botrányokat.
Gyakori jelenség, ahogy egy konzervatív azon az állásponton van, hogy elég a boszorkányüldözésből, hiszen az esetek egy részében a cselekedet megtörténtére mindkét fél beleegyezését adta, ez különben is arra vezet, hogy a férfiakat stigmatizálják, esetleg felteszik a kérdést, hogy mi lesz a következő, már egy bókot sem lehet mondani és így tovább, és így tovább.
1. Aki konzervatív – és devalválhatták ezt a fogalmat az évszázadok számtalanszor, de valójában és mindenkor –, az köznapi módon vallásos, ennél fogva tisztában van vele, hogy egy cselekedet megítélése erkölcsileg teljesen független attól, hogy a cselekedet megvalósítói mit gondolnak a tettükről. Ha mindketten pozitívan ítélik meg, akkor is lehet bűnös, ha pedig ez napvilágra kerül, büntetést érdemel.
2. Azokat a férfiakat, akik a keresztény erkölcsiség szellemében élték és élik a mindennapjaikat – leegyszerűsítve a mindenkori illemszabályok minimumának betartásával –, nem vonják szégyenpadra, mert nincs miért.
3. Minden épelméjű ember tisztában van azzal, hol a határ a feministák delirálása és a valódi szeméremsértés között. Az előbbit egy férfi nyugodtan kezelheti gúnnyal és megvetéssel, több teendője nincs. Az utóbbi viszont világos, egyértelmű, aktív megvalósítást kíván, amelyet véletlenül senki sem követ el.
Lássunk tisztán. A macsó nem férfiideál, főleg nem konzervatív férfiideál. A macsó napjainkban pánikhelyzetben él és ezt helyesen teszi.
A feminista álférfi sem konzervatív férfiideál. És ha a szívünkre tesszük a kezünket, hallgatunk a lelkiismeretünkre és volt gyerekszobánk, akkor pontosan tudni fogjuk, hogyan létezhetünk férfiként a két véglet között.
Végül muszáj megjegyeznem, természetesen a pár hónapja kitört tisztogatási hullámnak – sajnálatosan – nincs köze valami konzervatív ellenforradalomhoz, ahol szépen leteheti mindenki a batyuját a hiúságok máglyájára. Ettől függetlenül a pozitív hozadékának lehet és kell is örülni.)
A tiszás jelölt-jelöltek elsősorban az a felső réteg, amely nemcsak politikai ambíciókkal rendelkezik, de amelynek Magyarországon kisebb vagyonkája, tehát valamekkora szabadsága és mozgástere is van hozzá, hogy belépjen a politikába.
Zavarba ejtő lelkesedéssel dicsérte Orbán Viktor futballpolitikáját, mondván, mindaz a példaértékű segítség, amelyet a magyar kormány közismerten a sportnak ad, a következő nemzedék egészségében, szemléletében, inspirációjában, versenyképességében térül meg többszörösen.
Nem szabad hagyni, hogy a politikai korrektség jegyében elfojtsák az európai polgárok józan többségének közvetlen vagy az általuk megválasztottakon keresztül érvényesülő akaratát.
De sose feledjük azt a szégyent és csúfságot, hogy a feleségét akarta »csak« zsarolni, hogy maradjanak meg az állásai.
Ha kapsz és elteszel 3,4 milliárdocskát a brüsszeli önsorsrontó idióták és/vagy fekete öves gazemberek pénzéből, akkor te vagy a független.
Elképesztő...
A Movember mozgalom a szűrővizsgálatokon való részvételre, a száraz november kampány pedig az alkoholfogyasztás mérséklésének fontosságára hívja fel a figyelmet. Legalább ennyire hangsúlyos a mentális egészség megőrzése is, ám Magyarországon erről még mindig nehéz beszélni.