„S nemcsak a szervezet élvez meglehetős önállóságot, hanem az egyes bírók is. Maga az Alkotmánybíróság utalt most rá, hogy a bírák egymástól és az igazgatási vezetőktől is függetlenek – így kell meghozniuk döntésüket. Ebben persze önmagában nincs semmi rendkívüli, hiszen nagyon sok szakma képviselői elmondhatják magukról, hogy kollégáiktól függetlenül, önállóan működnek.
Ha ez nem így lenne, akkor a szellemi vagy bármilyen munkások mások helyett dolgoznának, egyúttal magukra húznák a többiek felelősségét. A bíróságon ez még inkább így van: az még csak véletlenül sem fordulhat elő, hogy az ítélet egyik bekezdését az egyik bíró írja meg, a másikat pedig a másik.
A legfőbb érdeme az AB határozatának mégis az, hogy rámutatott: a függetlenség nem a bíró kiváltsága, hanem az ügyfelek érdeke, egyúttal a feddhetetlen, befolyásmentes döntés feltétele. Ez a lényege az egésznek. Aki bírósághoz fordul, joggal várhatja el a tisztességes, részrehajlás nélküli döntést, de ez nem képzelhető el az ítélkezés megfelelő nyilvánossága nélkül.”