Disznók

„Nézegetem a Pócs János fideszes dinnyekirály-mameluk, a közösségi média algoritmusai és a globális média által roppant populárissá tett fotót – tudják: azt, amelyen egy holtában megperzselt-megtréfált disznó csodálható meg –, és az az érzésem, hogy bár az elmúlt napokban sok mindenről szó esett vele kapcsolatban, egyvalami felett mintha elsiklottunk volna. A feldolgozásra váró tetem társaságában – ki félszegen, ki önfeledten – mosolygó magyar emberekre gondolok. Egy pillanatfelvétel ugyan nem sok mindenre elég, ennek ellenére meg merem kockáztatni: a megszólalásig olyanok ők, amilyenek mi magunk vagyunk. Vagy a vidéki – netán kárpátaljai, erdélyi, tök mindegy – rokonaink és barátaink. S úgy sejtem, tényleg annyira hiányzott nekik ez a felhajtás – amit saját borzasztó ötletükön túl a figyelemre méltó morális-intellektuális kihívásokkal küszködő Pócsnak köszönhetnek –, mint frissen szúrt haszonállatnak a feliratozás.

Na de miért és hogyan jut eszükbe e bizonyára derék magyar embereknek az aktuális parlamenti ciklus utolsó évének leggusztustalanabb szóvicce? Miért vélhetnek egy ilyen – úgynevezett – poént kifejezőnek és viccesnek? Majd végül: ki felel azért, hogy ez az egész így megtörténhetik?”