Balliberális szimpatizánsból és elnyerhető mandátumból valóban egyre kevesebb akad.
„Talán jó néhányan emlékeznek még az egykor szebb napokat látott MSZP 2014-es önkormányzati kampányvideójára. Ebben a párt mostani »új arca« (jelentsen is ez bármit 2017-ben), Kunhalmi Ágnes tette fel erőlködve azt a kérdést, hogy vajon el tudják-e képzelni, mi lesz harminc év múlva. A videó végén pedig a beszédes »utolsó esély« szlogennel szembesítették a választókat. Nagyjából négy hónappal a következő parlamenti választás előtt úgy tűnik, valóban túl van az ellenzék az utolsó esélyen, a mögöttük álló elvesztegetett évek során valamiféle fejlődési pályaív helyett apokaliptikus körülmények közé sodorták magukat.
Ha a balliberális oldalt nézzük, a sehova nem vezető, a 2014-es választás előtti időszakból egyébiránt már jól ismert összefogás-mánia például kezd a zenélő székek című játékra hajazni.
Ameddig szól a zene (az Internacionálé vagy a Bella ciao), megyünk körbe-körbe, amikor a zene elhallgat, leülünk, csakhogy egy székkel mindig kevesebb lesz. Balliberális szimpatizánsból és elnyerhető mandátumból valóban egyre kevesebb akad, kormánybuktató hangulat sincs, egymást pedig se lenyelni, se kiköpni nem tudják a szereplők. Az átlagválasztó ma joggal gondolja azt, hogy a baloldali pártok lélekben elengedték a 2018-as meccset. Láthatóan egyik vagy másik szereplő gyengülésén csupán élősködni szándékoznak a régi (Gyurcsány Ferenc) és újabb szerencsevadászok (Szél Bernadett, Fekete-Győr András). Mindez ugyanis nem új szavazók megszólításával, csak az eddigi torta továbbszeletelésével jár együtt. Más tekintetben a helyezkedés is megindult a listás helyekért vagy a nyerésre beárazott egyéni körzetekért, annak minden megszokott bájával együtt.”
Miközben a Fidesz a választási sokk utáni bénultsággal küzd, a leköszönő miniszterelnök háttérbe vonulása és Magyar Péter elszámoltatási stratégiája rajzolhatja át a magyar politikai térképet – véli a szakértő.
A Városligetben kutyás fesztivál lesz, a területre beengednék a szakszervezeteket is, de ők már megsértődtek. Nem kicsit, nagyon.
Nyilván jobban örültem volna, ha egy progresszív, baloldali-zöld koalíció nyeri a választást, de hát ilyen nem indult a választáson – véli a főpolgármester.
Jámbor András és Lendvai Ildikó közösen fejtették meg, miért örömteli, hogy április tizenkettedikén teljesen megsemmisült a régi baloldal.
John Feffer szerint a kontinens politikailag több irányba húz, de a választókat a „populista, nacionalista” erők tudják megszólítani.
Ruff Bálint a Partizán képernyőjéről érkezik a Tisza Párthoz.
Sok minden eldőlhet.
Az szomszédunk rekordmagas költségvetési hiánnyal és a leminősítés rémével küzd, a politikai patthelyzet egyetlen igazi nyertese a népszerűségi listákat vezető magyarellenes AUR lehet, amely egy előrehozott választás esetén alapjaiban rajzolhatja át az erőviszonyokat.
