„A jobboldaliak igenlik a tekintélyt, a hagyományt és nem törnek a baloldal hübriszével a természetre, hanem előbb meg akarják ismerni annak rendjét és követni akarják. Ideáljaik mind-mind összhangban állnak a természet harmóniájával. A jobboldal alázatos és egyben realista módon tekint a dolgokra: olyanként akarja elfogadni őket, amilyennek természetük szerint lenniük kell.
A baloldal minden gátlástalansága, sikere és sikertelensége abból fakad, hogy nem érdekli a dolgok rendje, eleve tagadja, hogy az embernek lenne természete és ezért bármit hajlandó felrúgni, hogy kierőszakolhassa a forradalmi változást, a progresszió soron következő lépését. A jobboldali magát akarja legyőzni, a baloldali pedig a világot – mindenki mást. (...)