Igazából tudtam, hogy váltanom kellene országot
Ehelyett ott rohadtam szinte minden magyar tévécsatornánál.
A jobboldali magát akarja legyőzni, a baloldali pedig a világot.
„A jobboldaliak igenlik a tekintélyt, a hagyományt és nem törnek a baloldal hübriszével a természetre, hanem előbb meg akarják ismerni annak rendjét és követni akarják. Ideáljaik mind-mind összhangban állnak a természet harmóniájával. A jobboldal alázatos és egyben realista módon tekint a dolgokra: olyanként akarja elfogadni őket, amilyennek természetük szerint lenniük kell.
A baloldal minden gátlástalansága, sikere és sikertelensége abból fakad, hogy nem érdekli a dolgok rendje, eleve tagadja, hogy az embernek lenne természete és ezért bármit hajlandó felrúgni, hogy kierőszakolhassa a forradalmi változást, a progresszió soron következő lépését. A jobboldali magát akarja legyőzni, a baloldali pedig a világot – mindenki mást. (...)
Ezek olyan alapkérdések, amik nem tűnnek el a közéletből attól, hogy a szocialisták (végre) kiszenvednek és »le lehet végre zárni a XX. századot«. Nem a világnézettelenség fogja lezárni a XX. századot, hanem a kommunizmus által hátrahagyott mocsok kitakarítása a fejekből, a lelkekből - a kulturális ellenforradalom. Vannak örök kérdései a politikának, amikre autentikus válaszokat kell adni és nem lehet őket azzal félretolni, hogy »az ideológiák kora lejárt«. A jobboldalnak nem kell pironkodnia tekintélytisztelete miatt. Autoriter, hiszen az emberi természet igényeire akar választ adni és nem az utópiák szirénhangjaira, amik a zátonyok felé csalogatnak. Az emberi természet ugyanis igényli a tekintélyt.”