Globalisták és patrióták

„Csaknem három évtizednek kellett eltelnie, hogy a globalizmus eddigi, ránk nézve felettébb káros építkezését a legfontosabb területeken azonosítani lehessen. Ma már tények támasztják alá, hogy a globalisták a világ általuk elérhető hányadán – de az euroatlanti térségben mindenképpen –, a demokráciákban megszokottól merőben eltérő, lopakodó módon főként gazdasági kényszerekkel kívánják uralmukat megvalósítani, ha a demokratikus keretekkel már nem boldogulnak. A kényszerek (a csapdák) felállításában eddig nagyon komoly előrehaladást értek el. Az Egyesült Államok mintájára az Európai Unióban is sikerült olyan pénzrendszert (euró) bevezetni, ami felett a rendelkezés nem esik sem nemzeti, sem nemzetközi választott testületek hatáskörébe, ráadásul közvetlen függésbe került az ugyancsak magánalapú amerikai dollárral.

Ezt a 2008-ban kezdődő pénzügyi válságban lehetett élesben megtapasztalni. Igaz, próbálkozásuk egy mindenfajta nemzeti kontrolltól mentesített, »független«, globalista ellenőrzés alatt tartott multilaterális kereskedelmi rendszer létrehozására (TTIP) átmenetileg kudarcot vallott. Régen szélesre nyílt viszont a kapu, ami tevékenységük folytatásához az olcsó, minden hivatalos ellenőrzés alól kivont forrásokat biztosítja. Államok egész sora tette ugyanis törvényekkel is alátámasztva magáévá a globalizmus bűvöletétől áthatva, hogy a nemzetállamokban megtermelt jövedelmek jó része, az adófizetés megkerülésével adómentes központokból szolgálhassa a globalista projektek megvalósítását. Miközben hatalmas, globalista érdekű változások történtek a gazdaságot érintő ügyekben, amelyek végeredménye a jövedelmek és vagyonok minden korábbit felülmúló, világméretű koncentrációja lett, volt bőven anyagi fedezet a társadalmak gondolkodásmódjának radikális átalakítására is, a hagyományos élet- és létformák pellengérre állítására.

Az állam legyen gyenge és szolgáltató, a nemzet fogalma hovatovább szégyenletes, a hagyományos család idejétmúlt, legfeljebb átértelmezett fogalommá vált. Sőt a legújabb fejlemények szerint a bio­lógiai létformák (nemek) is relativizálódtak, de komolyan felmerült egyes északi, síkliberális országokban, hogy magának a megváltónak is semleges nemi kifejezést kellene adni a nemek közti egyenlő elbánás elvét szem előtt tartva. Ma ezek az ügyek már nem csak a közbeszédben honosodtak meg, de közülük több törvényi kodifikációt is nyert (melegházasság esetleg még egyházi áldással is, a harmadik nem szerinti anyakönyvezés). A globalizmus legutóbbi projektjei – vélhetően a nagy sietség jegyében, vagy bízva az állampolgárok tartós kábulatában –, az érvényes szabályok és jogok kendőzetlen semmibevételét is megcélozták. Erre szolgál példával a migráció kezelése Európa nyugati térfelén. A »piacra vezetés« természetesen szívmelengető jelszavakkal történt, nem migránsokról, hanem szigorúan menekültekről szólt. Ebben a kezdetektől hamis tálalásban természeten a szolidaritás több mint kötelező, aki ebből kimarad, az megbélyegezhető.”