„Kína vitathatatlanul erős szövetséges. Gazdaságát tekintve messze a legerősebb, ugyanakkor elég távol van ahhoz, hogy a kölcsönösen előnyös együttműködésben legyen érdekelt. Ez az együttműködés egy fontos tényezőt tekintve alapvetően eltér például az Egyesült Államokkal való együttműködéstől, amelyik nem annyira az egyenrangúságon alapul, ráadásul az USA, eltérően Kínától erőteljes politikai befolyást gyakorol az általa vezetett (uralt) országokra, beleértve magát az Európai Uniót is. Kína nem kívánja rávezetni az európai országokat a modernizált kommunizmusba oltott államkapitalizmus útjára, ezt a lehetőséget magának tartja meg. Cserébe csupán annyit kíván, hogy a térítést kölcsönösen mellőzzük. Ki-ki járja a maga útját a maga szokásrendje szerint.
Reméljük, ez így is marad. Bizonyos, hogy nem bukkan fel a jövőben egy keleti üzletember, aki emberszeretetétől hajtva tenné tönkre más népek gazdaságát, forgatná fel ügynökei által azok belső rendjét. A nyomasztóan egypólusúvá lett világ itt, Budapesten formálódik át kétpólusúvá. Történelmi jelentőségű eseménynek vagyunk szemtanúi.”