Te, Vona, te tényleg átvitted a lelkeket, fogadban tartva, a túlsó partra.
„Persze, a gazemberségnek is lehet ethosza, vagy másképpen mondva, »nem mindegy, hogy milyen színvonalon vagánykodik az ember«. Már ha lehetne vagánykodásnak nevezni mindazt, amit te művelsz. Vagánykodásnak, no és persze bármi olyasminek, aminek köze van az emberihez. Esetedben nincsen szó ilyesmiről, de a bűnben is van színvonal, lásd Machiavelli, Fouche, esetleg III. Richárd – csak hát te soha nem döntöttél úgy, hogy gazember leszel, te eo ipso gazember voltál, annak születtél, csak nem nagy formátumúnak, hanem afféle kiflispistának.
Bármit bármikor eladnál kicsike sarzsiért, ami nem is lenne baj, tele van a világ ilyenekkel, még beteges nárcizmusod sem újdonság, ami tankönyvi tökéletességgel megvizsgálható a nyitott klotyós szelfikéden, de, mondom, ebben nincsen semmi érdekes. A baj az, hogy te betegebb vagy, sajnos, és nárcisztikus elmebajod megalomániával, cezaromániával súlyosbított. Te tényleg látod magad miniszterelnökként, miközben a helyed a porszívók világában volt utoljára pontos és képességeidnek megfelelő. De nem. Te elindultál, hogy bármi áron…
Te, Vona, te tényleg átvitted a lelkeket, fogadban tartva, a túlsó partra. Már persze azokat a lelkeket, akiknek hozzád hasonlóan teljesen mindegy volt. Átvitted, a »nemzeti radikalizmus« partjáról (na, vajon neked az mit jelentett, te labanc?) a „másik« partra. Ahol már vártak rád a hozzád hasonlóak. Persze tudjuk, mit jelentett neked a »nemzeti radikalizmus«. Primitív, lumpenproli zsidózást, dzsipózást, ahogy Apáti Pisti képviselőtársad böfög abban a rádióban a cigányokról, hogy »amikor beindul a párzási időszak…«.”