A nők elleni erőszak és az állatkínzás egy tőről fakad: itt az ideje, hogy mindkettőt komolyan vegyük!

„Végül az állatok bántalmazásának elkövetéséhez általában háromféle célzat társul. Az első: annak demonstrálása, hogy az elkövető milyen erőszakra képes, ha úgy adódik, ember ellen is. A második: zsarolás, sakkban tartás az állat bántalmazásával. A harmadik: érzelmi bántalmazás az állat bántalmazásán keresztül. Természetesen nem minden állatkínzás helyszíne a család, de mivel háziállatainknak az emberi család a természetes közege, így nincs olyan állatkínzás, amelynek okában vagy eredményében ne találhatnánk valamit, ami az emberi családhoz köthető.

Az elmúlt hónapokban sok olyan emberrel, túlélővel beszéltem, akiknek az életében elválaszthatatlanul összefonódott az egykori bántalmazás és bántalmazójuk állatkínzó magatartása. Nőkkel, akiknek a partnere megkínozta és megölte vagy épp ellopta szeretett háziállatukat, miközben gyakran a közös gyerekeket is elperelték anyjuktól. Egykori kislányokkal, akiket szexuálisan abuzáltak, és akiket megfenyegettek kedvenc kutyájuk vagy macskájuk megölésével, ha beszélnek. A történetek többsége olyan bántalmazó férfiakról szólt, akik minden náluk gyengébb élőlényt üldöztek, és mindenen és mindenkin átgázoltak saját céljaik megvalósítása érdekében. Ezeknek az embereknek a legfőbb célja mindig ugyanaz volt: uralkodni a környezetükön. A történeteket hallgatva meggyőződésemmé vált, hogy csak látszat, hogy a nők elleni erőszak és a társállatok bántalmazása két teljesen különálló probléma. Az állatok bántalmazása, kínzása és megölése valójában a családon belüli erőszak ciklusának része. És ahogy a nők elleni erőszak számtalan formája, az állatok bántalmazása is legnagyobb részt büntetlenül űzhető.”