A szimbólumok erejéről

„A szimbólumok elvesztése az egység felbomlását jelzi. A kommunisták, annak idején, el akarták törölni a nekik nem tetsző ünnepeket, ám ők újakat is akartak helyettük állítani. Ezek többnyire nem nagyon sikerültek, hiszen ki a fenének volt kedve megünnepelni a Nagy Októberit, vagy Magyarország megszállását április 4-én. A patkánylázadás sötét emlékeket ébresztő évfordulóiról nem is beszélve. Az új, szép, liberális kor más taktikát választott. Úgy akarja megszüntetni a gyűlölt kereszténység szimbolikus ünnepeit, hogy először megvásárolja azokat. Egy olyan világban, melyben elhitették velünk, hogy minden megvásárolható sokkal hatékonyabb módszer ez.

Hallgatom a rádióban, amint valami szállodás büszkén jelenti, hogy minden fitnesz, wellness és mindenlesz férőhely foglalt már karácsonyra. Az emberek elutaznak távoli városokba és helyekre, hogy ott önfeledt pancsolással ünnepeljék az Isten fiának születését. Előtte még elárasztják a boltokat, hogy ez az ünnep valójában a szatócsok és uzsorások apoteózisává váljon, mindezt azért, hogy kitöltsék azt a hátborzongató űrt, ami akkor következik, ha egy időre szórakozás nélkül maradnak. Hogy elkerüljék a homályos, megválaszolatlan, feszélyező kérdésekkel terhelt csendet, ami közéjük fagy, ha egymással magukra maradnak.

A szimbólumok nélküli ember egyedül marad ugyanis. Elveszíti nem kereskedelmi jellegű kapcsolatát a többiekkel és e kapcsolatnélküliség egyben lélekben gyengévé is teszi. A szétszéledt nyáj kiszolgáltatott a szervezetten együttműködő farkasoknak. Arról szólnak a hírek, hogy hol mindenhol tiltják be, veszik le a kereszteket és a kereszténység más szimbólumait, mert »zavarják« a nem keresztények érzékenységét.”