„Való igaz, a hét éve regnáló kormányok kínosan kerülik a halovány esélyét is annak, hogy népszavazáson mérettessék meg az álláspontjuk, de ez esetben bizonyosan nem riadnak meg. A három korábbi visszakozás három különböző okból történt, a civiltörvénnyel kapcsolatban egyik sem áll fenn. Megjegyzendő, erősen kétséges, hogy bármelyik kérdésben érvényes népszavazást lehetne tartani, mert kevés téma mozgatja meg a választópolgárok többségét. Az olimpiai népszavazás talán érvényes lehetett volna, de mivel az a fővárosra korlátozódott, és ott a Fidesz kisebbségben van, fennállt a veszélye, hogy a kormányt leszavazzák. Ezt semmiképpen nem kockáztathatták meg. A vasárnapi nyitvatartással egy lényegtelen ügyben tudtak népszerű engedményt tenni, míg a korrupciós elévülés témájában nyitott kapukat döngettek a kezdeményezők. Ezzel szemben a kormány már-már égi küldetésének érzi a hatalom civilek általi kontrolljának teljes korlátozását. A törvény mindössze egy lépés e cél irányába, de előkészíti a későbbieket.
A népszavazási kezdeményezéstől nincs félnivalója a kormánynak, hiszen már az is kérdéses, hogy összejön-e kétszázezer aláírás. De ha összejönne is, egészen biztosan nem lenne négymillió ember, aki a szavazóurnákhoz járulna. Alig izgatja a polgárokat, hogy egyes szervezetek kénytelenek regisztráltatni magukat. Hogy mi van az intézkedés hátterében, azt még kevesebben látják át. A momentumosok tehát tisztában vannak azzal, hogy a kormány nem fog visszavonulót fújni, és a civileknek nincs esélyük egy népszavazáson. Az aláírásgyűjtéssel tehát egyszerűen mérsékelt ismertségüket akarják tovább növelni. Ez a választási kampány egyik legolcsóbb formája. Politikai szempontból nem kifogásolható, az ízlés pedig nem politikai kategória.”