„Ha pedig az állam a piaci viszonyok őrzője, a marxista üzenet pedig éppen a piaci viszonyok meghaladásával elért igazságosság, akkor érdemes újragondolni a baloldal a munkásmozgalom forradalmi múltjához fűződő viszonyát. Tényleg mindenki, aki feltételezni meri, hogy az eddigi sikeres marxista forradalmaknak esetleg közük van a marxizmushoz az a baloldal sírásója, vagy pusztán ostoba? Tényleg az-e a marxizmus sikerének a receptje, hogy az államhatalom működésével konformmá tesszük? Vagy esetleg fel lehetne vállalni, hogy a forradalom a marxizmus lényegéhez tartozik, a létező forradalmi kísérletek pedig – a minden létező politikai jelenségnek osztályrészül jutó – tökéletlenségükkel együtt marxista kísérletek voltak.
Ez nem azt jelenti, hogy azzal kell kampányolni, hogy a marxista mozgalom újra akarja nyitni Recsket, ahogyan a liberális oldal sem kampányol azzal, hogy újra be kell vezetni a gyerekmunkát. A népirtások és totális diktatúrák valóban szörnyű fejezetei a forradalmi marxizmusnak, azonban ez nem jelenti automatikusan azt, hogy ezek nem a marxizmus fejezetei. Ami a kísérletekben emancipatorikus és sikeres volt, azt büszkén fel kell vállalni, ami pedig szörnyűséges és embertelen volt, az hibaként el kell utasítani és tanulni belőlük, hogy ezek a hibák ne ismétlődhessenek meg. A múlt forradalmi rendszereit nem reprodukálni, hanem kijavítani kell.