„Ságvárit egyenesen sztálinistának, moszkvai bérencnek tartják, akinek e szerint a magyarázat szerint semennyire nem számított Magyarország jövője, csupán szovjethatalmat akart, és úgyis valami kegyetlen komcsi funkcionárius lett volna belőle. Ez viszont egyértelmű visszavetítés és pontatlanság.
Ha semmiféle módon nem teszünk a közbeszédben különbséget a magyar munkásmozgalom és a szélsőjobb, a fasizmus között, a hazugságok világába jutunk el. Eltagadjuk, elmossuk ugyanis, hogy a szocializmus eszméje, még ha a bolsevizmusban diktatórikus formát is öltött, függetlenül a szovjetek rémtetteitől mégis a humanizmus gondolatának hordozója volt Európában. Egy, a második világháborúban ellenálló kommunista semmi szín alatt nem vethető össze az emberellenes eszmék hirdetőivel. Ha ugyanis a szocialistákat, kommunistákat ki akarjuk hagyni a magyar antifasiszta ellenállás – egyébként sokszínű, jobboldaltól szélsőbalig terjedő – körképéből, újabb szembenézést kerülünk ki, és újabb kínos elhallgatásokba menekülünk bele.