„Egy friss, vidám háború”

„Nos, a történelmi számtan sok feladványát hagyta számunkra Szarajevó, amelyek megoldását ma sem igen tudjuk. Szimbolikusat is, mint amilyen a Bory Jenő által tervezett emlékmű sorsa a szarajevói merénylet színhelyén, a Latin hídnál. A kiengesztelés jegyében felállított emlékmű Pietája – a halott Krisztust tartó Szűz Mária szobra – nálunk Trianon folytán magyar Pietaként maradt meg a köztudatban. (S ebben ott rejlik a történelem ama iróniája is, hogy Ferenc Ferdinánd Nagy-Ausztriája is megcsonkította volna a magyar királyság területét, akárcsak Trianon.) A gyönyörű magyar munkát a bevonuló szerbek rombolták le, a Princip emlékére állított márványtáblát viszont a várost 1941-ben elfoglaló Wehrmacht egyenesen a Führernek ajándékozta, aki állítólag műértő örömmel simogatta. (Ferenc Ferdinánd két fiát azonban Ausztria annektálása után a Gestapo Dachauba vitette, ahol a latrinát tisztították: szarhordás közben Ernst, az ifjabbik, németeket bosszantó osztrák dalokat énekelt. Műértéssel Hitlernek címezve.) 

A merénylők közül a túlélő Vasza Csubrilovics 1918-ban szabadult, és elvégezte a történelem szakot Belgrádban, 1937-ben írott, az albánok kiűzésére biztató történeti munkájában az etnikai tisztogatás alapelveit fogalmazta meg, majd Titóhoz intézett 1944-es elaborátumában kifejtette, hogy itt a legjobb alkalom németek és magyarok etnikai tömbjeinek a felszámolására. Tízezrek haltak meg s kerültek szerb lágerekbe. Kilencvenhárom éves korában, 1990-ben halt meg a vén gonosz, amikor a szerb tudományos akadémia által Jugoszláviáról készített történeti munka végső konkluzióját Milosevics elnök vonta le Nagy-Szerbia megteremtésére irányuló háborújával. Egy friss, vidám háború – mondhatta volna ő is, amikor a jugoszláv néphadsereg Eszéket lőtte, vagy amikor Szarajevó több mint hároméves ostroma elkezdődött. Az európai ügyeket most is irányító politikusokat sem az önzetlen szeretet vezeti. Inkább üzletemberek, akik az érzelemben nem, de az érzelgősségben hisznek. Érzelgősek, mint Hitler egykoron.”