Van az a vicc, hogy mi az a három kérdés, ami egy kocsmai verekedés előtt elhangzik: Mi van? Mi van? Mi van? Na ezt csak a habitusra mondom. Nem tudni, milyen személyes konfliktusok lehettek a háttérben, bármi lehetett. A téma persze adott volt, de egy egyedi ügyben lecsapódó általános emberi agresszió és a politika jelenlegi felfokozott hangulata között nem lehet párhuzamot vonni.
A kampány hatékony: a migráns szót ma már a legeldugottabb faluban is használják.
Ha az a kérdés, lapuljon-e egy ország vezetése a fűben, és az érzékenységre, toleranciára hivatkozva ne tegyen semmit a tömeges migráció ellen, vagy álljon a sarkára, és lépjen fel ellene hazai és nemzetközi szinten, én az utóbbira szavazok.
Brüsszelből sok jogi kritika érte emiatt Magyarországot.
Az Európai Parlament és a bizottság képviselői politikai értelemben elveszítették a kapcsolatot saját nemzetállamukkal. Hülyeségeket terjesztenek elő és szavaznak meg: felső korlát nélküli kvótarendszert, menekültügyi ügynökségek hatáskörének bővítését, eljárások további egységesítését. A genfi egyezmény teljesen kiforgatott értelmezését vallják, ami szerint a menedékjog globális szociális jog: ha egy afgánnak épp Svédország tetszik, az jár neki.”