A nemzeti identitás mint torzító szemüveg

Az evolúciós csoportstratégiában előnyt jelent, ha a külső csoportokat különféle eszközökkel, pl. hegemónia elérésével a szellemi áramlatok, a kultúra, a társadalomtudományok, a médiák, az oktatás terén, rávesszük arra, hagyjanak fel csoportként működni, miközben saját csoportunk kohézióját minden eszközzel erősítjük. Erre a céltra kitűnően alkalmasak a nyitott társadalom típusú elméletek, Boas kultúrrelatívizmusa ("a saját hagyományokat, történelmet túl kell haladni"), ("virágozzék a multikulturalizmus"), a frankfurti iskola ("az etnocentrizmus patológia"), Derrida dekonstrukcionizmusa, stb. stb. Az utóbbira egy idézet: "A dekonstrukció mögötti gondolat az, hogy bontsuk le az erős immigrációt korlátozó politikával rendelkező nemzetállamokat, a nacionalizmus retorikáját, a helyhez kötött politizálást, a haza és az anyanyelv metafizikáját... Arról van szó, hogy hatástalanítsuk az identitás bombáját, amit a nemzetállamok hoznak létre, hogy védekezzenek az idegen ellen, a zsidók, az arabok, az immigránsok ellen..." Kohezív csoportok evolúciós előnyt élveznek az identitás nélküli, egyéni stratégiákat követőkkel szemben.

A libsi, bolsi vagy náci identitás AZ a torzító szemüveg!

Vagyis arra jutottál, hogy a nemzeti identitás az automatikusan és alapértelmezett módon olyan csoportidentitás, amiből felsőbbrendűségtudat következik? Szerintem ez a nemzetközi identitásra sokkal inkább igaz.

Nagyon "tudományos" okfejtés, csak az a probléma vele, hogy ha fejre állítjuk, akkor is igaz, vagy még igazabb. Az elfogultságra, előítéletes gondolkozásra, bűnbakkeresésre való hajlam sok tényezőre visszavezethető személyes attitűd, amelyből következik a nemzeti közösség eszményítése, a felsőbbrendű közösségi tudat és a más nemzetekkel szembeni elutasító viselkedés. Aki viszont elemző hajlamú, beleérzően gondolkodó, nyitott személyiség, az a saját közösségét is reálisan és árnyaltan ítéli meg, s mások erényeit és igazságait is elismeri. De nem csatlakozik a "legjobbhoz", mert a sajátjában érzi magát otthon (Ábel) és annak javát szolgálja, ha tudja. A heroizált nemzettudat kétség kívül gyűlölködéssel járhat együtt, a nemzethez tartozás elutasítása viszont elaltatja a veszélyérzetet. Az emberiséget megváltani akaró kozmopolita észre sem veszi, ha a másféle "megváltásban" utazók besorolják a likvidálandó ellenségeik közé, és nem tud kivel összefogni, amikor védekeznie kell. Egyébként azt honnan tetszik tudni, hogy mi a "téves ítélet"? Csak nem az, ami "tudományos"? Mert akkor némi óvatosságot javallanék. A nácik komoly erőfeszítéseket tettek a fajelmélet tudományos alátámasztására, s a kommunista pártok szilárd tudományos meggyőződéssel áldoztak fel a világban mintegy százmillió embert a "történelem oltárán". Azért, mert valamilyen álláspont az ön számára elfogultnak és előítéletesnek tűnik, még igazabbnak bizonyulhat, mint valamely tudományos folyóiratban körüldekázott ellentétes állítás. Hányszor előfordul, hogy megkapirgáljuk egy tudós kinyilatkoztatásait és nyakig merülünk az előítéleteiben, amelyet ő egyszerűen progresszív értékeknek minősít. Valójában azonban politizál, ahogy ön is, kedves Sas Eszter Krisztina.