Üldözési szabadság

„Katona Andrea esete azért fontos, mert közvetlenül és kézzelfoghatóan mutatja, hogy azok a törvények, amelyeket azzal az ígérettel hoznak a törvényhozók és abban a reményben támogatnak a polgárok, hogy a vétlen, törvénytisztelő polgárok biztonságát növeli, valójában a törvénytisztelő polgárok veszélyeztetettségét növeli. Hiszen itt konkrétan sérültek, károsodtak vétlen emberek, és a bíróság velük szemben azt pártolta, aki miatt megsérültek és károsodtak. 

Ha én profi bérgyilkos lennék, meglátnám a lehetőséget ebben az ítéletben arra, hogy önvédelem látszatát keltve gyilkoljak. Annál is inkább, mert a profi bérgyilkosokat az esetek jelentős részében olyanok kinyírásával bízzák meg, akik maguk is az alvilághoz tartoznak, és nem nagyon nehéz azt a látszatot kelteni, hogy bűncselekményt követtek el üldözőikkel szemben. Bűnözőket bizonyos helyzetekben üldözni kell. Természetesen. Erre olyan bűnüldözőket kell jól kiképezni, akiknek ez a mesterségük, és akik ezért villoghatnak is, szirénázhatnak is, mehetnek sínen, buszsávban stb. Az autós pedig tudja, hogy a lehetőség szerint utat kell adnia a szirénázóknak. Az amatőr áldozat olvassa le a tolvaj rendszámát, húzódjon félre, és hívja a rendőrséget. Ha pedig nem ezt teszi, viselje a következményeket. Ha már az ártatlanoknak is viselniük kellett.

Tudom, milyen sokat ér egy táska. Pénzzel, kártyákkal, iratokkal, személyes emlékekkel. De talán mégsem annyit, mint az életünk, az épségünk (hogy az autónkat már ne is említsük).”