Nemzetietlen minimum

„Miközben Nyugat-Európa részben a gyarmati múltjából, részben az utólag egyértelműen felelőtlen bevándorláspolitikájából fakadóan sok terhet nyög, Közép-Európa döntő többsége ellenáll, s ez egyre inkább igaz Ausztriára is. Ennyivel tehát mindenképpen jobb helyzetben vagyunk, és ahogyan arra fentebb Mike Gonzalez rávilágított, más fronton is van ok az optimizmusra. Nyugat-Európában ezzel szemben jó okkal érzik úgy a polgárok, hogy gyermekeik, unokáik élete nem lesz jobb, mint az övék. A generációról generációra örökölt problémák nem oldódnak meg, hanem súlyosbodnak, vélhetően ezért is kaptak észbe a legutóbbi választásokon az osztrákok. Mindeközben viszont egyre több jelét látjuk annak, hogy a nyugat-európai tagállamok egyes politikusai továbbra is másodosztályú tagokként kezelik a 2004-ben vagy később csatlakozó országokat. Nézeteik szerint mi csóróbbak és kulturálatlanabbak vagyunk, jobb körökbe nem léphet sáros magyar csizma, csak azok szalonképesek, akik magukévá teszik a brüsszeli nemzetietlen minimumot. Az nyilván mindegy, hogy a brüsszeli és egyéb nyugat-európai politikai politikusok kedvenc magyar és kelet-közép-európai beszélgetőpartnerei jellemzően azok a csillogó szemű modern euró­paiak, akik kis túlzással csak saját magukat képviselik.”