Nemzeti konzultáció: arról lehet dönteni, hogyan tovább a magyar gazdaságban
A Fidesz mindenkit arra kér, hogy töltse ki a nemzeti konzultációt.
Olvasgatták már a georgesoros.com-ot?
Az interneten beleolvastam a georgesoros.com portál nyitószövegébe. Messzire nem jutottam, mert elfutotta szememet a könny a mérhetetlen szívjóság láttán. A részleteket mellőzöm, mivel nem vagyok híve az össznemzeti zokogásnak. Legyen elég annyi, hogy kortársai lehetünk annak a páratlan fenoménnek, annak a globálisan áradó szeretet-megnyilvánulásnak, amelynek George Soros a neve. Kortársai az önzetlen humanistának, akinek olyan megnyerő a mosolya, mint egy támadó Tigris tanké.
Értesültem róla továbbá, hogy „Aggódó polgárként Soros György rendszeresen közöl kommentárokat világszerte, amelyekben több témában is kifejti véleményét és megoldásokat szorgalmaz, ideértve a migrációs válságot is”. Nem tudom, mi, magyarok, méltók vagyunk-e eme aggodalomra?
Érteni vélem persze a propaganda-üzenet hátterét. Mérlegre téve Konfuciustól Buddhán, Jézuson át Gandhiig az emberiség sorsa iránt elkötelezettek aggodalmait, a milliárdos spekulánsé többet nyom a latban, mint bárkié. Mégsem ártana talán, ha nem igyekezne ennyire, hiszen nem várunk tőle egyebet, csupán némi visszafogottságot, meg csöppnyi demokratikus hajlandóságot. Ez közel sem árthat annyit, mint nyilvános szorongása, amire most röpke pillantást vetünk.
*
Korunk első számú aggódója 1989-ben a Szovjetunióért és Gorbacsovért aggódott. Erről írást közölt a Beszélőben, amelyben az új orosz holding lehetőségeit taglalta. A végeredményt nézve a minimális befektetést követő maximális haszon lefölözése volt a cél. A terv azonban nem működött tökéletesen. Tíz év múlva ekként tekint vissza Soros: Gorbacsov két dologtól „visszariadt: a föld privatizációjától és a Szovjetunió feloszlatásától”. Magyarán: nem vert dobra mindent a nemzetközi pénzvilág óhaja szerint, illetőleg katonailag nem gyöngítette meg a szükséges, azaz legyőzhető mértékben a szovjet birodalmat.
1989-ben, a már akkor sem létező Soros-terv megvalósításához két dolog tűnt létfontosságúnak. Egyfelől korszerű eszmeiség, amit nyitott társadalomnak neveztek. Másfelől személyi feltételek, jelesül olyan politikusok, akik kiszolgálják a Soros-ideológiát. Röviden: lacafacázás nélkül kifosztják saját népüket. A zsoldos-kompánia összetétele – kommunista vagy nem kommunista – elhanyagolható szerepet játszott. A lényeg, hogy beálljanak a Soros-ármádiába, a globális padláslesöprők közé. Mindez elvszerűen, a folyamatot levezénylő spekulánstól így hangzik: „Az anti-kommunista ideológia nem sokkal különb a kommunizmusnál, a szociáldarwinizmus nem sok teret ad a nemeslelkűségnek.” (Az illogikus mondat értelméről a legnemesebb lelkűnél érdeklődhetnek a szemantika és formális logika hívei.) Az idézet így folytatódik: Gorbacsov látomása lehetőséget kínál a Nyugatnak, hogy visszahódítsa magának a nyílt társadalom értékeit.
Nos, helyben volnánk. Néhány érték a nyílt és globális társadalom standjairól: a tőkés társaságok hasznának állami garanciája, a haszon elmaradtával az állam perelhetősége nemzetközi fórumokon, a génmódosított termékek rákényszerítése Európára, az állam lebontása, a nemzet, a nemzeti identitás megszüntetése, bizonyos drogok legalizálása, a hagyományos közösségek megszüntetése, a devianciák egyenjogúsítása, majd a normalitás kirekesztővé, illetve deviánssá nyilvánítása. Végezetül – miután az iménti kísérletek nem vezettek célhoz –, a migrációval az európai országok etnikai arányainak megváltoztatása.
Soros zárszóként a valóság és az eszmék közötti szakadékról értekezik: „meg kell bizonyosodnunk róla, hogy támogatásunkat arra használják, hogy a valóságot a látomás felé mozdítsák el, s nem megfordítva. Ha így teszünk, visszanyerhetjük elvesztett vezetőszerepünket”. Tehát: a valóságot az ideológia, másként a Soros féle utópia felé mozdítsák. Forsriftos, noha érezhetően diktatórikus gondolatmenet. Itt feltehetjük a kérdést: ki beszél, és kinek a nevében? Soros beszél Amerikán, netán Amerika – miként nevezik: a „Birodalmi Amerika” – Soroson keresztül? Az orosz történet a továbbiakban közismert. Jött a bármit elkótyavetyélő, kifogástalan demokrata Jelcin, majd az orosz érdekeket érvényesítő „diktátor”, Putyin. Magyarországon pedig az SZDSZ, Medgyessy, Gyurcsány, Bajnai, a természetes szövetségesek.
*
Most pedig néhány szentencia a hibátlan humanistától, bár sokak szerint az idézés eleve a csúsztatás terméke. A kiváló ember szavainak szándékos félreértelmezése. Amik egyenesen a Fidesztől származnak. Orbán Viktor mondta tollba őket oxfordi tartózkodása során, egy ál Sorosnak. A Temze folyó medrében, víz alatt, hagyományos ürgebőr öltözékben.
Tehát a kiskáté. Elsőként a pénzvilág demokráciájáról, amely hírből sem ismeri a kontraszelekciót, maximum a tiszta versenyt: a Cityben, állítja Soros, nem „az számított, hogy mit, hanem hogy kit ismert az ember”. A sikerről és az etikai hozzáállásról: „Ahhoz, hogy valaki sikeres legyen, nem kell feltétlenül becsületesnek is lennie – sőt az inkább hátrány. Minél több ember fogadja el a sikert a többiek elbírálásának alapjaként, annál kevésbé van szükség a becsületességre.” Erről azért meghallgatnám az Arisztotelésztől Kantig értekező filozófusokat. Aztán a humánetológia képviselőit, végül a csoportkohézióról és etikai hagyományról a darwinistákat, mondjuk J. Maynard Smith-ig, Szathmáry Eörsig.
A Soros-féle szép jövő etikájáról: „egyre több ember oszt és szoroz, melynek eredményeként az opportunista magatartás mellett döntenek. Ha esetleg a továbbiakban is kitartanak erkölcsi alapelveik mellett az csak azért lehetséges, mert éppen megfelel céljaiknak.” „Hogy mi helyes, az már mellékes – a lényeg a hatékonyság, amit még sikeresebben érhetünk el a becsületesség kérdésének vizsgálata nélkül.” Mindez persze veszélyes Soros szerint is. Nyilván nem annyira, mint például a Clinton házaspár pénzügyi visszaéléseit, illetve Bill barátunk szexuális botrányát vizsgáló főügyész magatartása. Tudniillik nem a bűn, hanem annak vizsgálata jelent valódi veszélyt az államra Soros világképében.
A világkormányról, a gazdasági-financiális dominancia legitim, jogi hatalommá emelésének vágyáról: „már létezik egy globális gazdasági rendszer, de nincs mögötte globális politikai rendszer.” Feltegyem az álkérdést: miért kellenek a jövőben a Soros NGO-i szállította migráns-szavazatok? Fölösleges. Inkább lássuk a globalizmus közösségépítő szerepét: „az erkölcsiség feltétele a közösséghez tartozás, amely alatt a családot, barátokat, a törzset, a nemzetet vagy akár az emberiséget is érthetjük. Ezzel szemben a piacgazdaság nem jelent közösséget, különösen nem, ha globális szinten működik”. Írjuk az ágyunk fölé!
A drogokról: „A kábítószer ellen folytatott háború a legrosszabb példája a fundamentalista gondolkodásnak az Egyesült Államokban.” Pénz és politikai hatalom nászáról: a Soros „alapítvány a választási hadjáratok finanszírozásának reformjait is támogatja.” Mielőtt folytatnám az idézetet, a reform szó finomságára hívnám fel a figyelmet. A kifejezés korszerű, előremutató, egyszerre dinamikus és lágyan andalító. És semmitmondó. A lényeg mögötte lapul: „A politikusok arra áldozzák idejük java részét, hogy pénzt gyűjtsenek, és a kérdések megvitatását mostanában inkább fizetett politikai üzenetekkel cserélik fel. Az alapítvány ennek helyreállítása érdekében jelentős adománnyal támogatott egy szervezetet, amelyik a »tiszta anyagi forrás lehetőségével« áll elő az állami és helyi választásokon.” Ó, a tiszta anyagi forrás lehetősége. Imigyen szóla Soros. A humanista, az érdeknélküli, a félreértett, az áldozat: csak tegye el a pénzt Pelikán elvtárs, aztán egyszer majd kérni fogunk magától valamit…
Soros, miként általában a diktátorok - noha profi módon felépített imázsa különbözik a hagyományos diktátorképtől -, minden, az övétől eltérő véleményt diktátumként fog fel. Képviselőit diktátoroknak tartja. Nehéz ügy. Talán segített volna rajta, ha idejében kezébe kerül E. Aronson vagy G. Allport egy-egy idevágó műve. Mostanra azonban ne várjunk csodát ez ügyben. Különben sem maga Soros lényeges. Miként Bálint György mondta egykor: a hitlerizmusban Hitler személye a legkevésbé fontos. Hogy Soros saját lapos gondolatait ismételgeti-e, vagy szócső csupán, egyre megy. A „ki beszél” kérdésre régóta tudjuk a választ: a pénz beszél…