Viszkis: bűn és bűnhődés magyar módra

„Döbbenetes ez az embertelenség ugyanabban az országban, ahol a magyar újságolvasók zöme egy emberként szorított annak idején a Viszkisnek, szívén viselte a sorsát, s szurkolt a magyar bűnüldöző szervek ellen, mondván, «csak el ne kapják már szerencsétlent«. Ne mondják, hogy nem így volt, mert ezt már volt szerencsém megélni és végignézni. Ez a jelenség is ritka, de egyetlen nagyon fontos körülmény eredményezhette mindezt: a Viszkis soha nem ölt. Kb. 140 millió forintot zsákmányolt azoktól a bankoktól, akik akkor és azóta is ennek többszörösét nyúzzák le a magyar emberekről legalizált keretek között.

Ez az ember 13 hosszú évet ült rács mögött. Tegyük hozzá: emberölésért sem gyakran osztogatnak ennyi büntetést. Tanult, könyv született róla, szakmát szerzett, lediplomázott, szabadulása óta a légynek sem ártott. Könyörgöm! Ő az élő és nagyon ritka példa arra, hogy van értelme a BV-intézetek küzdelmes munkájának, van olyan, hogy valaki a sitt után újra hasznos tagja lesz ennek az erkölcsös társadalomnak; divatos kifejezéssel: sikerül integrálni.

Miért menő a debreceni vásárban szelfizni vele, most meg azt mondani, hogy az ő történetéből nem szabad filmet készíteni, mert bűnöző, s az is marad? Nem értem. Ez megbélyegzés és kollektív gyűlölet, nem pedig értelmes gondolkodás. (Mellesleg Antal Nimród filmjének nem az az üzenete, hogy legyél te is rabló, pusztán egy jó sztoriból vélhetőleg jó filmet kreált.)”