„Az EP alelnöki posztján hatékonyabban tudja képviselni a magyar érdekeket, vagy az uniós testülethez kell egészében lojálisnak lennie?
Ezt a két dolgot mindig is össze tudtam egyeztetni, és úgy gondolom, hogy létezik egy arany középút. Minden helyzetben lehet találni okos kompromisszumot a választók érdekében, ennek reális esélyét egyrészt a sokévnyi tapasztalatból meg a mostani pozitív fogadtatásomból vezetem le, másrészt az elmúlt hónapokban folytatott szakmai beszélgetésekből és tárgyalásokból. Meggyőződésem, hogy a pozíciómban felerősítve tudom közvetíteni hazánk és a magyarok hangját, mondanivalónkra pedig az EP-n kívül is van bizonyos mértékű fogadókészség Európában.
Nyugat-Európa részéről nem mindig érezhető ez a nyitottság. Milyen konkrétumot tudna említeni?
Tapasztalataim szerint kimutatható érdeklődést tanúsítanak azon új megoldások iránt, amelyeket a magyarok egyebek mellett a család és a munka összeegyeztetésében, a korai gyermekfejlesztésben vagy a mindennapi testnevelés bevezetése jelentette betegségmegelőzésben értek el. De vannak a testületben érdeklődők az unortodox gazdaságpolitikánk, sőt a társadalmi integráció magyar megközelítései iránt is, amelyeket Nyugat-Európa egyes részein migránsellenesnek titulálnak. Jelenleg sokan az ukrán oktatási törvény elleni küzdelmünkben keresnek meg, segítségüket ajánlva, emellett a Minority Safe Pacthez is sokan csatlakoznak, amit a határon túli képviselő kollégák a Fidesszel megerősítve visznek.
Mi a véleménye a LIBE által elfogadott tervezetről, amely a migránsok felső határ nélküli kvóta alapján történő elosztásáról szól?
Személyesen is osztom a magyar álláspontot, amely szerint nem a migrációval kellene megoldani a demográfiai problémákat. A mélyen átpolitizálódott kérdés megoldása során fontos lenne a magyar érvekben is megmutatkozó szakmaiság mentén folytatni párbeszédet”