Döntés, kiskapuval

„Az erős izgalmi állapotba került állampolgárok most azt találgatják, hogy vajon mi lesz az ellenintézkedés Bakir ellenséges gesztusára? Csapatösszevonást rendelnek el a Drina innenső oldalán? Sürgősen befejezik az ajándékba kapott orosz MIG vadászbombázók felújítását, hogy szükség esetén bevethetőek legyenek? Vagy bepanaszoljuk Bakirt a Biztonsági Tanácsnál? Esetleg nemkívánatos személlyé nyilvánítják, és megtiltják, hogy idelátogasson.

Az ilyen hazafias ügyekben az átlagosnál kevesebb érzékenységet tanúsító polgárok azonban legnagyobb jó szándékuk ellenére sem értik, hogy miért kell ekkora feneket keríteni egy szomszéd országbeli politikus hipotetikus és személyesnek minősülő kijelentésének, amikor annak semmiféle valós következménye nincsen? Nos, őket is meggyőzheti Aleksandar Vučić elnök mélyreható elemzése arról, hogy miben is rejlik Bakir bűnössége.

(...)

Különös, hogy Belgrádban senkit sem hoznak lázba Milorad Dodik szinte hetente ismétlődő kijelentései arról az eltökélt szándékáról, hogy az általa vezetett boszniai Szerb Köztársaságot előbb-utóbb kiszakítja a szuverén Bosznia-Hercegovinából és Szerbiához csatlakoztatja. Pedig ő nemcsak reményének ad hangot, hogy kívánsága teljesül, mint Bakir, hanem tevékenyen azon is munkálkodik, hogy ez bekövetkezzen. Mégsem hangzik el egy fél mondatos, vagy akár egy-kétszavas figyelmeztetés sem Belgrádban.

Amiből egyenesen következik, hogy kétféle integritás létezik: a mienk, ami sérthetetlen, és másoké, ami nem annyira fontos.”