„A magyar nép nem hatvanegy éve tapasztalta meg először – sajnos nem is utoljára –, hogy bár ezer éve a Nyugathoz tartozik, a nyugati hatalmak cinikusan csak azt cselekszik, ami érdekeik szerint való, sokszor nem is ismerve valódi érdekeiket. Emiatt hagytak cserben minket Mohács előtt és után éppúgy, mint 1848–49-ben, emiatt darabolták szét, tették tönkre a magyar népet az első világháborút lezáró békediktátummal, s elárulták, kiszolgáltatták Magyarországot előbb a német, majd a szovjet megszállóknak.
Az 1989–90-es rendszerváltozás nagy illúziója az volt, hogy a Nyugat végre egyenrangú társként el- és befogad bennünket a közös »Európa-házba«, de azóta is másodrendű, kihasznált, a legváltozatosabb politikai, jogi és pénzügyi nyomásgyakorló eszközökkel diszkriminált népnek tekint és kezel minket és közép-európai sorstársainkat.