Úgy kezdődött, hogy ő visszaütött

„Az ijesztgetés itt nem érne véget. A kilátástalan jövőt azzal az argentinok által nem is olyan régen megélt időszakkal lehetne érzékeltetni, amikor a legszegényebbeknek azt is megtiltották, hogy a tetőről lecsorgó esővizet összegyűjtsék, nehogy csökkentsék a közműtulajdonosok hasznát. Egy ilyen Orbán-tervet megfelelő képzelőerővel és rosszindulattal elég sötétre lehetne festeni, levonva belőle a végkövetkeztetést: szomjan akarnak bennünket halasztani!

Ahogy a Soros-tervbe, ebbe is bele lehetne szőni az antiszemitizmusra építő szálat, feltéve, de meg nem válaszolva a kérdést: mi lehet az oka, hogy Brüsszel helyett egyre inkább a szárazság sújtotta Izrael kormányával barátkozunk? Nem lennék meglepve, ha ezután a népmesékhez hasonlóan fejlődnének és terjednének történetek arról, hogy már épülnek is a titkos csővezetékek az adriai kikötőkig, ahonnan tartályhajókon szállítják el a magyar édesvizet.

Kellő gátlástalansággal, a hamis üzeneteket közvetítő médiával valószínűleg minden gyűlöletkampánnyal fel lehet venni a versenyt. Ahogy a jelenlegi kormánypártok is felvették, sőt meg is haladták Ron Werber 2002-es kampányát. A kérdés tényleg csak az, hogy szabad-e. Kinek jó, ha a többszörösen félrevezetett választópolgár már azt sem tudja eldönteni, mitől rettegjen jobban: hogy megerőszakolják, vagy hogy szomjan halasztják? Érdemes-e az így elnyert hatalomért feláldozni mindenkit és mindent, aki vagy ami még tisztességes és tisztességesen működik ebben az országban?”