Callidus: Ami a vérmesékből kimaradt

„Visszatérve azonban kies hazánkba, és az erkölcs koordináta-rendszerébe, amelyben ezek az események valóban elhelyezendőek, bátran kijelenthető – a bizonyíthatóság hiánya okán a neoliberális kampány áldozata lehet férfi is, sőt, ahogy elnézem, csupa férfi az, akit vélt, vagy valós vádakkal illettek. Az erkölcs koordináta-rendszere ugyanis nem nemekhez kötött, következésképp egy nő is lehet éppoly aljas ribanc, ahogy egy férfi undorító erőszakoló. A bizonyíthatóság és annak hiánya a kulcsproblémája ezen eseteknek, s meggyőződésem, jócskán akad olyan #metoo-zó, aki ezzel visszaél. Ahogy járkálnak köztünk olyan erőszaktevők is.

A legszomorúbb ebben a beteges hisztériában azonban mégis az, hogy az egyelőre migránserőszakkal nem terhelt Magyarországon, a valódi áldozatok ugyanúgy homályban maradtak, ahogy eddig. Mert mondjuk egy vidéki özvegyasszony, aki három gyereket nevel egyedül, s a gyárban napi szinten van kitéve a hatalmával visszaélő főnöke erőszakoskodásának, nem fog megszólalni. Tudják miért? Mert kirúgnák és a legközelebbi jól fizető munkahely száz kilométerre van. De ugyanígy nem tudjuk meg azt sem, egy háromgyerekes apukát hogyan lehet felmondásra kényszeríteni azzal, ha a falu kurvája elterjeszti róla, zaklatta, netán megerőszakolta. Csak azért, mert bosszút szeretne állni a férfin, aki egyetlenként a faluban nem akarta őt megbaszni.

Persze az én véleményem is csak egy a sok közül, amely életre kél az internet csudálatos világában, annyi különbséggel talán, hogy meg sem próbál ítéletnek látszódni. Csupán az, ami – egy gondolat.