A Szabad Néptől jöttem

„Ha nem a megfelelő ember/párt nyer, nincs demokrácia. Ami most nálunk megint nem stimmel ugyebár. Van ugyan »egy tartósan választási vereségre ítélt, de létező legális ellenzék«, viszont vereségre nem a szavazók, nem a saját alkalmatlansága ítéli, hanem bizonyosan az Orbán-rezsim. Hiába, szakértőnek születni kell.

A liberálisok egy dologban bizonyosan sokkal jobbak nálunk. Egymás sztárolásában. Több évtizedes munkával építették fel az ikonjaikat, akik egymásra hivatkozva csomagolják újra és újra azokat a teljesen értelmetlen, jelentés nélküli mondatokat, amelyekkel már a hatvanas évek végén is doktori fokozatokat lehetett szerezni bizonyos »jobb« egyetemek társadalomtudományi fakultásain. A Nyugatról jött ember itt, Keleten azt mondott, amit akart, és mi sokáig elhittünk mindent nekik »hozomra«. (...)

A liberálisok saját tekintélyeik elé mindig ájult szervilizmussal hanyatlanak le, miközben nem ismernek sem Istent, sem embert, ha mások tekintélyeit, értékeit kell a sárba tiporni vagy gúnyosan kiröhögni, megalázni. De nagy bajban lehetnek, ha a Rákosi-rendszer hű kiszolgálóját, a Kádár-rendszer kegyeltjét kell elővenni a téves helyzetértékelésekkel és jóslatokkal büszkélkedő közgazdászok mára gyakorlatilag végtelen sorából. Azért, hogy háromszáz olvasónak 4563-szor is elmondhassák, hogy el vannak nyomva, és a Magyar Narancs is be van tiltva.”