Toronyórák, zsebórák

„Csak az a baj, hogy ha az ember elég ideig bíbelődik valamivel, akkor a legcsodálatosabb, legnagyszerűbb eszméből, ideológiából, hitből is képes tökéletes idiótaságot fabrikálni. A protestantizmusban már ott szunnyad a liberalizmus, a polgárság és a nemzetállamok ideológiája, ebből lett mára a »gendertudomány« és a 72-féle nemi identitás, vagyis a halál előszobája. A protestantizmus útját pedig a kezdeti 1517-es évszámtól még két ’17-es évszám jelöli ki. Kétszer kétszáz év, és eljutunk a végső borzalomig.

1717-ben Londonban megalakul az első szabadkőműves nagypáholy, a »Lúdhoz és Rostélyhoz« névvel, és immáron a felvilágosodás jegyében felvetődik a szekularizáció akarása, a protestantizmus kiszorításának igénye a »hétköznapi életből«. E folyamat egyik betetőzése a rettenetes 18. század végén a nagy francia forradalom, amikor is 1793-ban a konvent bezáratja a templomokat, és megtiltja a népnek, hogy halottainak kereszt alakú fejfát vagy síremléket állítson. S amikor ez ellen kitör a lázadás Vendée-ben, akkor a jakobinusok ötvenezer polgárt és parasztot mészárolnak le a »szabadság zsarnokságának« nevében.

S újabb kétszáz évvel később, 1917-ben pedig elnyeri végső formáját az elmebaj, és létrejön a világ első ateista, istentagadó szörnyállama, a kommunista Szovjetunió. Persze végül a zsebórák, az »idő pénz« világa bedarálja azt is, hála istennek – ha még szabad ilyet mondani. És most itt állunk a globális tőkés világgazdaság világának iszonyatában, ünnepeljük a reformáció 500. évfordulóját, és a szemünk előtt pusztul el minden, amit egykoron Európának gondoltunk. Fel kell tennünk a kérdést: nem jött el az ideje egy újabb reformációnak?”