Toronyórák, zsebórák

Kimaradt a cikkből az egyik legfontosabb esemény, mégpedig a könyvnyomtatás megjelenése, amely elvette a kolostorokban szorgalmasan körmölő barátok privilégiumát, az írás-olvasást. Ez párosult a Biblia "népnyelvi" lefordításával, így a pór nép füléhez is eljutott az abban leírtak. Ez azt eredényezte, hogy sokan rájöttek, mekkora különbség van az "evangéliumokban" - persze csak az a négy, amelyeket egy "pogány" császár, Konstantin, határozott meg - és a prédikációkban. Lehet, Luther komolyan gondolta igehirdetését, de nagyon hamar ő is úgy döntött, a népfelkelést le kell vernie, amit meg is tett. (Sajnos elfelejtettem a nevüket, de aki akar nézzen utána.)

Szerintem ez egy szép és érdekes cikk volt. Vannak ennek az világnak olyan helyei, ahová nagyon is kéne egy új Reformáció. Nekünk itt, többségünkben, nagyon megfelel a régi. A katolikusoknak meg nyilván megvan a véleményük róla, hogy ennyire, azt nem is hittem volna, mert a protestánsok, mondjuk, 50 év alatt, nem kis mértékben revideálták az álláspontjukat, ami alatt azt értem, h. míg gyerekkoromban a Reformáció Emlékünnepén leginbkább a gályarabokról és az erőszakos ellen reformációról hallottunk, később ezt fölváltotta az önmagunk reformációjára fölhívás, mint a jobbulás javasolt útja.

A kereszténységet a legelső pillanattól fenyegette az eretnekség, a hamis tanítás, leginkább a "körülmetéltek" részéről; ha Bayer Zsolt olvasta valaha a Bibliát, ezt tudnia kell; ennek sarát nem Lutheren kell leverni. Ha nem lett volna Luther, most hol tartanánk? Európa nem lenne előrébb, mint Szíria. Jobb nem is belegondolni, hogyan alakult volna a történelem reformáció nélkül.

A liberalizmus a feudális világrend ellen és a polgári demokráciáért küzdő polgárság ideológiájaként pozitív történelmi szerepet töltött be, de a küldetését befejezte a cél elérésével. A polgári demokráciákban a liberalizmus már káros, mert éppen annak a lebontásán dolgozik, amit korábban létrehozott. A tovább élő eltorzult liberalizmus a kisebbségeket (etnikai, nemi, stb.) támogatja a többség ellenében, figyelmen kívül hagyva, hogy a demokrácia lényege a többség akaratának érvényesülése a kisebbség akarata felett, tehát a mai liberalizmus DEMOKRÁCIÁVAL ELLENES. Orbán az "illiberális állam" kifejezéssel azt mondta ki, hogy Magyarországot ilyen "liberalizmus" nélküli demokratikus állammá kell tenni. (Az "il" előtag a latinban -talant, -telent, vagyis valami nélkülit jelent és nem azonos az "anti" előtaggal, ami valamivel elleneset fejez ki.) Erre az önmagából kifordult, önmaga ellentétévé vált diktatórikus "liberalizmusra" valóban nincs szüksége egyetlen demokratikus országnak sem. A protestantizmus a keresztény vallás "demokratizálását" jelentette 500 évvel ezelőtt, ilyen értelemben szintén a pozitív liberalizmus megnyilvánulása volt egyházi téren. A protestánsok többek között a nemzetek nyelvén való misézéssel, a cölibátus megszüntetésével stb. közelebb hozták a kereszténységet a néphez, ezzel változásokra késztették a katolikus egyházat is. Ha ezt akkor nem teszik mag, akkor a dogmáihoz és szokásaihoz mereven ragaszkodó katolikus egyház előbb-utóbb elvesztette volna a hívei jó részét. Ennek ismeretében kell értelmezni Bayer alábbi sorait: "És most itt állunk a globális tőkés világgazdaság világának iszonyatában, ünnepeljük a reformáció 500. évfordulóját, és a szemünk előtt pusztul el minden, amit egykoron Európának gondoltunk. Fel kell tennünk a kérdést: nem jött el az ideje egy újabb reformációnak?” Igen, itt van az ideje. Ferenc pápa a katolikus keresztény világot teljesen összezavarva egy dogmatikusan értelmezett "krisztusi univerzalizmus" jegyében kiszolgáltatottá tenné a keresztényeket. Jézus pedig nem ezt szabta Péter utódainak feladatául, hanem azt, hogy jó pásztor módjára védjék a nyájukat.