„Csak az a baj, hogy ha az ember elég ideig bíbelődik valamivel, akkor a legcsodálatosabb, legnagyszerűbb eszméből, ideológiából, hitből is képes tökéletes idiótaságot fabrikálni. A protestantizmusban már ott szunnyad a liberalizmus, a polgárság és a nemzetállamok ideológiája, ebből lett mára a »gendertudomány« és a 72-féle nemi identitás, vagyis a halál előszobája. A protestantizmus útját pedig a kezdeti 1517-es évszámtól még két ’17-es évszám jelöli ki. Kétszer kétszáz év, és eljutunk a végső borzalomig.
1717-ben Londonban megalakul az első szabadkőműves nagypáholy, a »Lúdhoz és Rostélyhoz« névvel, és immáron a felvilágosodás jegyében felvetődik a szekularizáció akarása, a protestantizmus kiszorításának igénye a »hétköznapi életből«. E folyamat egyik betetőzése a rettenetes 18. század végén a nagy francia forradalom, amikor is 1793-ban a konvent bezáratja a templomokat, és megtiltja a népnek, hogy halottainak kereszt alakú fejfát vagy síremléket állítson. S amikor ez ellen kitör a lázadás Vendée-ben, akkor a jakobinusok ötvenezer polgárt és parasztot mészárolnak le a »szabadság zsarnokságának« nevében.