Igazából tudtam, hogy váltanom kellene országot
Ehelyett ott rohadtam szinte minden magyar tévécsatornánál.
A Cecil-ügy jól jelzi napjaink szenzációéhes médiastratégiáját.
„Az olvasó talán emlékszik Cecilre, hiszen az oroszlán-király halála bejárta a világsajtót. A védett állatot egy amerikai orvvadász lőtte le 2015-ben Zimbabwéban. A média botrányt kiáltott, és akkora felháborodást keltett, hogy a fogorvos-vadász, Walter Palmer kénytelen volt rendőri védelmet kérni, mert háza előtt tüntetéseket szerveztek, és halálos fenyegetéseket kapott.
2017-ben trófeavadász áldozata lett Cecil fia is. De már senki sem figyelt oda. Hogy miért nem? Mert addigra új botrányon lovagolt a sajtó.
A Cecil-ügy jól jelzi napjaink szenzációéhes médiastratégiáját. Felkapnak egy ügyet – ami önmagában fontos lehet –, magas hőfokon tálalják, s a helyi esetet világméretű problémává dagasztják. Felkutatnak néhány bűnöst, akit a közvélemény halálra ítél. Aztán anélkül, hogy a problémát sikerülne megoldani, abbamarad a történet. Mert ma a figyelem rövid életű, újabb szenzáció után kell nézni.”