„A lutheri reformáció – a semper reformanda gondolata – ellen ma sokan tesznek. A keresztény Európa hovatovább a múlt emléke marad. Néhány nappal a reformáció 500. évfordulója előtt történt, hogy Wimbledon állomása előtt rémült utasok nyitották ki a gyorsvonat ajtajait és a sínek közé másztak, mert egy férfi hangosan olvasott a Bibliából: »A halál nem a vég.« Egy szemtanú szerint e mondat után tört ki a pánikhangulat a gyorsvonat kocsijában. És nem ült el azután sem, miután valaki szólt a Bibliát olvasó embernek, hogy megrémíti az embereket, ezért hallgasson el, mire az felállt, és lehajtott fejjel csendben továbbállt.
Az elmúlt évben sokan és sokszor szóltak a reformáció 500 évéről. Legalább ennyire fontos beszélni arról is, hogy hogyan folytatódik az európai második félévezred. Állandó megújulással vagy a Mammon-kultusszal? Egységre törekvéssel vagy feladással? Nyelvi jogok biztosításával vagy nyelvterrorral? Kiábrándultan vagy hittel? Azzal a felismeréssel, amely Luther Mártont elindította a reformáció útján, amint azt megírta Pál apostol: »Az igaz ember hitből él.«”