„A magyar sport egyik legnagyobb szurkolójaként mondom: előbb tegyék rendbe a kórházakat, az iskolákat, a teljes egészségügyet, az utakat, a védőnői hálózatot (ahonnan százas nagyságrendben hiányoznak a védőnők, akik pedig vannak, azok közül sokan 161.000 forintot keresnek), fejlesszék az úthálózatot, töltsék fel a hiányzó háziorvosi prakszisokat, vegyenek téglákat olyan gyermekápoló intézmények bővítésére, amelyek magánadományokból működnek, emeljék fel a pedagógusok és más becsülettel dolgozó ember fizetését; vagy ha már a sport: támogassák a lelkes amatőröket, az utánpótlást, de ne építsenek több luxusstadiont olyanok kedvéért, akik andorrai pékektől is kikapnak, s megszenvednek feröeri könyvelők ellen. Majd akkor épüljenek a stadionok, ha a bennük játszók produkálnak is, ha megtelnek a most jobbára kongó, milliárdokba kerülő létesítmények. Amíg ebben az országban van éhes gyerekszáj, addig nekem nem kell fűthető gyepszőnyeg sem!
Több nemzetközi szintű stadionunk van, mint nemzetközi szintű játékosunk! Stadionjaink kihasználtsága gyalázatosan gyenge. Csak a szövetségi kapitány évi félmilliárd forintot (!!!) keres! Ilyen produkcióért, amit az egész ország, és a teljes világ lát. Az selejtezők legnagyobb égése volt, amikor egy olyan ország csapata ellen égtünk, amelyben összesen 79.000-en laknak, s ahol két pici pályán játszák az összes NB1-es meccsüket! Mégis legyőztek minket az andorraiak! Elég ebből!
Izland csoportelsőként jutott ki a világbajnokságra, egyetlen tízezres stadionjuk sincs, luxus helyett mobillelátókkal szokták bővíteni a pályájukat! Ha így is lehet, vegyünk róluk példát. Adómmal nem akarom tovább finanszírozni a szégyent!
Előbb a produkció, utána az ellentételezés! Egyetértesz? Csak akkor lájkold, oszd meg vagy csatlakozz oldalamhoz, ha igen. Ha pedig nem, írd le bátran! Köszönöm!”