A gépelő majom

„Ha a Jobbik gyorsabban veszíti el pártolóit, mint buja tinilány az ártatlanságát a siófoki autós moziban, akkor is van esélye a győzelemre. Ahogyan annak a bizonyos statisztikai majomnak is arra, hogy kellő időt adva neki, véletlenszerű billentyű-leütésekkel legépelje William Shakespeare teljes életművét (lásd végtelenmajom-elmélet). Magára valamit is adó értelmiségi persze sosem pártokban, hanem mindig nemzetben gondolkodik. Mármint… magára valamit is adó jobboldali értelmiségi. Mert, hogy a baloldal gondolkodói mit gondolnak ezeréves államiságunkról, területi és kulturális szuverenitásunkról, azt nagyon jól tudjuk. Ha tehát Magyarországban gondolkodó értelmiségiről beszélünk, ez az értelmiségi értelemszerűen jobboldali és konzervatív kell, hogy legyen. Legalábbis most. Ebben az adott történelmi helyzetben. Ha pedig ez a bizonyos értelmiségi ezen eszmei csapásirány mentén halad, nehezen képzelhető el, hogy az identitásában zavaros, a politikai palettán saját magát kalibrálni sem képes Jobbikhoz menekül. Azt persze ez az egyre inkább fantompárttá átlényegülő szerveződés nem tudhatja, milyen csapásirányok mentén halad egy hosszú évek óta kormányerővel rendelkező koalíció. Honnan is tudhatná? Ahogyan arról sem lehet képe, hogy egy ekkora szellemi tőkét felölelő szervezetben az időnkénti hierarchikus harcok törvényszerűek, s bármennyire meglepő is, de egyfajta fékekként és ellensúlyokként működve garanciáját adják a zavartalan működésnek.

Normális esetben ezeknek a fékeknek és ellensúlyoknak a szerepét persze az ellenzéki gondolkodók hivatottak betölteni. Ám, ha e gondolkodók agyi kapacitását semmi más nem köti le, mint a jelenlegi kormány bármi áron történő megbuktatása, akkor működésbe lép a fent említett öngyógyító mechanizmus.

De, mint mondtam, az esély mindig mindenre megvan. Még arra is, hogy az a bizonyos majom nem bajlódik a Shakespeare összessel, hanem rögtön Vona Gábor miniszterelnöki székfoglalóját kezdi véletlenszerű billentyű-lenyomásokkal értelmes mondatokba önteni. Már, ha elég időt adunk ennek a majomnak. Megkockáztatom, hogy az elkövetkezendő négy (de inkább nyolc) évben bőven lesz ideje próbálkozni a derék emberszabásúnak.”