Orbán és az őcsényiek

„Jómagam a Széchenyi-díjasoknak adott egyik vacsorán már a kezdet kezdetén szóvá tettem, hogy véleményét nem elég humánusan, diplomatikusan fejtette ki. Ezt az empátiát, az erkölcsi megfontolások hiányát nehezményezte a nyugati országok vezetése és sajtója is, amikor a bevándorlás már oly méreteket öltött, hogy az EU egyik legfontosabb gondjává vált. Szilárd meggyőződésem, hogy ilyen esetekben rendkívül fontos a hazájukat különböző okok miatt elhagyó embertömegek semmiképpen sem ellenséges kezelése. Szerencsére nálunk is vannak olyanok, akik lehetőségeikhez képest – saját félelmüket legyőzve – próbálnak segíteni.

A sok kivétel között meg kell említeni az őcsényi panziótulajdonost, aki volt olyan bátor és tisztességes, hogy néhány napra felajánlotta üres szobáit a törvényesen hazánkban tartózkodó menekülteknek. Ez falujában sajnálatos módon nem egyetértést, támogatást, hanem tiltakozást váltott ki, sőt még az autóját is megrongálták. A miniszterelnök ezután óriási hibát követett el, amikor kijelentette, hogy teljesen rendben van az, ami Őcsényben történt, ahelyett, hogy a garázdaságot elítélte volna. Nem annak a polgártársunknak a segítőkészséget ismerte el, aki példát mutatott emberségből, segítőkészségből, hanem azok tettét, akik rongálással próbáltak véleményüknek hangot adni.”