A Kentucky Fried Chickennel az a baj, hogy szeméttel eteti a vendégeit

„A Kentucky Fried Chickennel nem az a baj, hogy ott megverik a vendéget. Ami Szabó Zoltánnal történt, elszigetelt eset volt – maradjunk abban, hogy nem ez a jellemző. A Kentucky Fried Chickennel az a baj, hogy szeméttel eteti a vendégeit. Aki rendszeresen ott táplálkozik, az előbb-utóbb kórosan elhízik, és nagy eséllyel az elhízás valamelyik szövődményében hal meg túl fiatalon. A Kentucky Fried Chickennel az a baj, hogy szarul fizeti az alkalmazottait, akikből mindent kiprésel, amit azok fizikuma és idegrendszere enged. A Kentucky Fried Chickennel az a baj, hogy miközben a nyomorult alkalmazottak az albérletüket alig bírják kifizetni, addig a menedzsment obszcén mértékű luxusban dőzsöl. A Kentucky Fried Chickennel az a baj, hogy gyalázatos körülmények közt tartja a papírtányérokra kerülő csirkéket, amelyek saját ürülékükben, antibiotikumokkal telelőve és napfényt sosem látva egy A4-es lap területén élik le a teljes életüket. A Kentucky Fried Chickennel az a baj, hogy erkölcstelenül és felelőtlenül maximalizálja a profitot.

Szabó Zoltán, a megvert újságíró ennek az étteremláncnak a megszállott rajongója volt. Semmi baja nem volt a Kentucky Fried Chicken működésével, míg egy nap személyes sérelem nem érte. Épp úgy imádta a Kentucky Fried Chickent, ahogy a Való Világot, az Éden Hotelt, vagy a többi trash-realityt. Ahhoz, hogy kifejezze Szabó Zoltán rajongásának mértékét, alighanem volt kollégája, a 444-es Szily László állt a legközelebb, amikor az Index tartalomfejlesztésért felelős főmunkatársát nemes egyszerűséggel a Kentucky Fried Chicken igazgatótanácsi tagjának nevezte. S hogy ez nem volt túlzás, arról árulkodjon az alábbi link nyomán feltáruló szégyentelen felszopás:

Szabó Zoltán – A KFC valójában drog

A fentiek ismeretében a Napnál világosabb, hogy váratlan megveretését megelőzően Szabó Zoltán a Kentucky Fried Chicken étteremlánc önkéntes PR-osaként tevékenykedett – épp ahogy immár másfél évtizede önkéntes PR-osa a kereskedelmi tévék valóságshow-inak, és az azokból kiáradó permanens elaljasodásnak.

Az önkéntes PR-os évtizedek óta lelkendezi tele a magyar webet afölött, hogy a villába zárt vagy trópusi szigetre telepített reailty-szereplők miként dugják, marják, rúgják, nyalják, harapják, karmolják, szopják, terrorizálják, köpik, ütik és fenyegetik egymást – a műsornak ugyanis az a koncepciója, hogy le kell vésni ezekről az emberekről a vékony kultúrmázat, és akkor lehet a legjobban élvezkezdni azon, hogy milyenek, ha az ösztönviláguk, a libidójuk, a tudattalanjuk vezeti őket. Nos, az önkéntes PR-ossal most szembejött az a szerencsétlen féllény, akit a valóságshow-k meg az azokat megszakító reklámblokkok szocializáltak, akinek megígérték a semmiért a mindent, és akivel ehelyett egy részeg újságíró kötekszik éjszaka minimálbérért egy neonbörtönben. S mit tesz az önkéntes PR-os, amikor találkozik fétise, a trash-reality termékével? Széttárja a karját, és megrökönyödve néz körbe: »Hogy lett ilyen trágyadomb a világ?«

Nos, Szabó Zoltán tette azzá. Igen, maga Szabó Zoltán és az általa vezetett »kultúra rovat«, amely a kereskedelmi tévés törmeléket nap mint nap a jövő szórakoztatásaként ünnepli. Szabó Zoltán és a hozzá hasonló újságírók tették pöcegödörré a világot, akik ehhez ujjongva aszisztáltak, akik két pofára zabálták a pogácsát a TV2 Róna utcai sajtótájékoztatóin, akik az RTL nevét mindig és csakis úgy írták le, mint a minőség megkérdőjelezhetetlen védjegyét. Most itt van az RTL Klub, a TV2, a Viasat3 és Szabó Zoltán közös teremtménye, a történelem utáni, kultúra nélküli ember, aki nem csicskul be, és nem változik meg mások kedvéért. És most, hogy már nem kukkolója és kommentelője, hanem részese és elszenvedője a reality-nek, Szabó Zoltán nem érti, honnan került elő ez a pofon.

Ez a pofon nem a Kentucky Fried Chicken bűne. Ez a pofon, ez a mindennapos türelmetlenség és elégedetlenség, ez a proli düh, amit nap mint nap elszenvedünk, kulturális termék. Olyan kulturális termék, amit Szabó Zoltán a hazai értelmiség egyik legbefolyásosabb árulójaként személyével, ízlésével és írásaival nap mint nap hitelesít. Most persze már nem olyan vicces a Szabó Zoltán arcán csattanó neoprimitivizmus, mint amikor még az Index szerkesztőségében röhögött ugyanezen többszázezres fizetésért.

De vizsgáljuk csak meg, miből lett a verésig fajuló konfliktus! Nem abból, hogy a Kentucky Fried Chickenben nem adtak enni Szabó Zoltánnak, nem abból, hogy döglött csótányt talált a csirkeszárnyak között, és nem is abból, hogy átverték a pénztárnál. Abból lett a konfliktus, hogy a Kentucky Fried Chicken önkéntes PR-osa nem ehette meg az általa rendelt ételt az üzletben, hanem ki kellett volna mennie vele az utcára. Ha Szabó Zoltánban csak egy cseppnyi együttérzés lett volna az egész nap olajgőzben robotoló alkalmazottak iránt, akik hat-nyolc órányi munka után próbálják elérni az utolsó villamost, akkor aligha csinál problémát abból, hogy »a tizenegy titkos fűszer keveréke által olyan finoman csípőssé tett« vacsoráját esetleg nem az étterem területén fogyasztja el. Csakhogy Szabó Zoltán kurva befolyásos ember, aki soha nem annyira éhes, mint amennyire önérzetes: a Kentucky Fried Chicken önkétes PR-osa, az Index kultúra rovatát elzüllesztő, felkapaszkodott pénzes proli leszarja, hogy lejárt az alkalmazottak munkaideje, ő akkor is az étteremben akarja elfogyasztani a vacsoráját. Neki ez jár: ő szarja a kultúrát, ő szarja a trendeket, ő Mr. Index.

Természetesen egyáltalán nem szabad megverni a vendéget, és természetesen teljesen elfogadhatatlan, hogy egy étteremben ne legyen panaszkönyv, de ugyanilyen fontos látni, hogy itt és most nem abból lett országos botrány, hogy a Kentucky Fried Chickenben megvertek egy vendéget, hanem abból, hogy nem a megfelelő vendéget verték meg: nem az amerikai álomba nagyot harapni vágyó magyar átlagembert, hanem a cég önkéntes PR-osát, a nagy hatalmú indexes újságírót, Szabó Zoltánt. A pofozkodó biztonsági őrt már másnap kirúgták, az önkéntes PR-os meg kap majd egy két éves ingyenkupont, és az ügy el is lesz rendezve. Szabó Zoltánnak jár az országos jajveszékelés, és jár az ingyenutalvány, de együttérzésből legfeljebb annyi, amennyit ő az elmúlt évtizedekben tanúsított a magyar kultúra és a magyar kultúremberek iránt.”