Keresztény Európa

„Az iszlám jogrendszert, amelynek bevezetéséért a mára már területileg elhatárolt módon (enklávékban) tömörült muszlimok fellépnek, a Koránból s a Szunnából vezették le. Büntetésrendszere számos cselekményt lefejezéssel, végtagcsonkítással, megvesszőzéssel »honorál«. Ha ez talán még nem is gyakorlat a nagy muszlim populációval rendelkező országokban, a saría családjog már igen. Például Nagy-Britanniá­ban és Németországban, ha a felek kölcsönösen megegyeznek abban, hogy alávetik magukat a közösségeken belül működő a saría bíróságoknak. A külföldön kötött (muszlim) házasságok esetében már a hivatalos német jog is elismeri a saría alkalmazhatóságát. A német bíróság megengedte az iszlám erkölcsrendészet működését, amely az utca járókelőit figyelmezteti a helyes viselkedésre, öltözködésre, például, hogy ne igyanak bort, ne hallgassanak zenét, és hogy milyen öltözékben járjanak. Nyugat-Európa tehát az iszlám enklávék számbeli és területi növekedésével fokozatosan megadja magát az iszlámnak. Néhány országban azonban ez a probléma – még – nem létezik, és tegyük fel magunknak a kérdést: akarjuk-e, hogy ne is létezzen?

Nincs olyan élőlény, amely ne küzdene fennmaradásáért, nincs olyan emberi közösség, legalábbis mind ez idáig nem volt, amely ne akarná saját magát, kultúráját szokásait és legfőképp népességét fenntartani. Ez nem rasszizmus, nem nacionalizmus, hanem minden közösség legalapvetőbb joga, amiből következik, hogy természetes joga van ahhoz is, hogy magát, területét, kultúráját, népességét megvédje, olyan eszközökkel, amelyek rendelkezésére állnak.

Nyugat-Európában az elmúlt fél évszázadban a szemünk előtt játszódott le, ahogyan a valamikori vendégmunkásokból nemzetiségi és vallási kisebbségek lettek, amelyek ráadásul nem is akarnak integrálódni a befogadó országba, hanem a saját értékrendjüket akarják vendéglátóikra kényszeríteni. Az eddigiekből következik, hogy Kelet-Közép-Európában még van remény az európai keresztény kultúra megmaradására, de ehhez meg kell akadályozni azon gócok kialakulását, amelyek Nyugat-Európában a jelenlegi helyzet kialakulásához vezettek – mégpedig bármi áron.”