„Tegyük fel, hogy bekopogtat hozzánk egy fagyhalál szélén álló, éhező gyerek. Azonban nekünk is gondot okoz a rezsi kifizetése. Vajon ekkor az a helyes-e, ha hazaküldjük a családjához – nem tudva, hogy hazaér-e, és hogy otthon miféle sors vár rá – mondván: amikor majd ha a rezsi után még maradt némi pénzünk, küldünk a te családodnak is valamennyit? Vagy az a helyes, ha beengedjük, és ha már enni adni nem tudunk neki, legalább melegen tartjuk, valamennyit adunk neki a magunkéból, még akkor is, ha nekünk kevés van?
A válasz koránt sem egyértelmű. Úgy gondolom azonban, hogy a migrációs válság alapvető dilemmája ez. Nem az a kérdés, hogy a migránsok, menekülők befogadása terrorveszélyhez, kulturális nemzethalálhoz, az ördögi »Soros-terv« beteljesüléséhez vezet-e, hanem, hogy nekünk magyaroknak és európaiknak közösségként miféle kötelességeink vannak a nálunk szerencsétlenebbek felé.