Korlátozni kezdik a menekültek támogatását Németországban
Háborog a német társadalom a kiadások láttán.
Nem az a kérdés, hogy a migránsok, menekülők befogadása terrorveszélyhez, kulturális nemzethalálhoz, az ördögi „Soros-terv” beteljesüléséhez vezet-e.
„Tegyük fel, hogy bekopogtat hozzánk egy fagyhalál szélén álló, éhező gyerek. Azonban nekünk is gondot okoz a rezsi kifizetése. Vajon ekkor az a helyes-e, ha hazaküldjük a családjához – nem tudva, hogy hazaér-e, és hogy otthon miféle sors vár rá – mondván: amikor majd ha a rezsi után még maradt némi pénzünk, küldünk a te családodnak is valamennyit? Vagy az a helyes, ha beengedjük, és ha már enni adni nem tudunk neki, legalább melegen tartjuk, valamennyit adunk neki a magunkéból, még akkor is, ha nekünk kevés van?
A válasz koránt sem egyértelmű. Úgy gondolom azonban, hogy a migrációs válság alapvető dilemmája ez. Nem az a kérdés, hogy a migránsok, menekülők befogadása terrorveszélyhez, kulturális nemzethalálhoz, az ördögi »Soros-terv« beteljesüléséhez vezet-e, hanem, hogy nekünk magyaroknak és európaiknak közösségként miféle kötelességeink vannak a nálunk szerencsétlenebbek felé.
A kérdés még súlyosabbá és összetettebbé válik, ha megfontoljuk, hogy sokan olyan pokoli körülmények közül menekülnek, amelyeket a nyugat globális politikája hozott létre, valamint, hogy a globális klímaváltozás eredményeképpen – melynek létrejöttében a nyugat felelőssége megint csak nem elhanyagolható – a fokozatosan lakhatatlanná váló területekről egyre többen és többen kelnek majd útra a következő évtizedekben.
A migráció a következő időszakban is a világpolitika egyik legégetőbb kérdése lesz, ezért aztán mérhetetlenül fontos, hogy a róla szóló társadalmi diskurzus józan és megalapozott érvek mentén follyon. Ehhez az egyik lépés az lehet, ha mi magunk teszünk lépéseket a migráció dilemmáinak racionális végiggondolására.”