A sajtószabadság egyik utolsó fontos bástyájánál dolgozunk

„Szívesen jönnek a műsorba ezek a jobboldali értelmiségiek? Nincs valamiféle félelem részükről?

Volt egy komoly törésvonal ezen a téren: a CEU-ügy. Akkor a jobboldali, konzervatív holdudvar nagyon sok tagja azt mondta, hogy ha most nem szólal meg, akkor később már késő lesz. Ha arra gondol, hogy az államigazgatásban vagy a kormányhoz köthető bármilyen fontos állami szervnél, közpénzből működő intézménynél dolgozó emberek esetén van-e ilyen félelem, akkor azt kell mondanom, hogy van.

A kormánypárti politikus azért továbbra is hiánycikk…

Persze, a fideszes bojkott változatlanul tart. Erről továbbra is az a véleményem, hogy ilyen egész egyszerűen nincs. Ezt egyetlenegy országban sem tehetnék meg. A miniszterelnök és a televízió tulajdonosa haragudhat egymásra, de ehhez nekem semmi közöm nincs. Ez a kisebbik baj. A nagyobbik baj az, hogy ehhez a nézőknek meg végképp semmi közük. Hogy egy kormányzó párt az állampolgárok halmazából egy eléggé nagy tömeget kiszakít, és azt mondja, hogy a Hír TV vagy a Magyar Nemzet nézőinek, olvasóinak nem adok tájékoztatást – ilyen nincs! A Hír TV nézői ugyanúgy adófizető polgárok, ők biztosítják a politikusok fizetését, és joguk van elvárni, hogy ezek a politikusok tájékoztassák őket. Nem egy három olvasóval rendelkező blog vagyunk. A Fidesz sok százezer embert kivon azok köréből, akiket kötelességük lenne tájékoztatni.

»Itt még lehet egyenesen kérdezni és kritizálni« – áll a műsora legújabb reklámplakátján. Máshol már nem lehet?

A sajtószabadság, a szólásszabadság egyik utolsó fontos bástyájánál dolgozunk. Két-három évvel ezelőtt ezt azért nem gondoltam volna.

Előttünk a választási időszak, amiből ön párat már végigcsinált újságíróként. Durvább most a kampány, mint régen volt?

Persze. Az ember nyilván nem a kampány durvaságát várja. Egy politikai újságírónak ez a négyévenként megadatott időszak a jutalomjáték. Várom, hogy elinduljon egy választási év hajrája, aminek kicsúcsosodása a választási műsor.”