Ritka, hogy a magyar közéletet leginkább foglalkoztató kérdések egyike tökéletesen egybevágjon az aktuális nemzetközi trendekkel. Sárosdi Lillának köszönhetően most úgy tűnik, ez a helyzet.
Miután Harvey Weinstein szexbotránya végigsöpört Amerikán (ha esetleg valaki egy barlangban töltötte volna az elmúlt 2 hetet: az egyik legnagyobb hatalmú hollywoodi producerről kiderült, hogy évtizedek óta szexuálisan zaklatja a színésznőket), itthon is elkezdődött a nevesítés: Sárosdi Lilla (kedvenc zoknis-papucsos rendezőnk, Schillng Árpád felesége) kijelentette, hogy korábban a Vígszínház főrendezője molesztálta őt.
Amennyiben a sztori igaz, minden tiszteletem Sárosdi Lilláé, amiért elő mert állni vele.
A honi művészvilág ugyanolyan kéz-kezet-mos elven működő, belterjes és gusztustalan közeg, amilyen Hollywood – csak persze jóval kisebb pályán.
Az ítélkezéssel azonban meg kell(ene) várnunk a bizonyosságot. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy helyes lenne az a cinizmus, amivel Verebes István állt a kérdéshez az ATV-ben (ismét kéz-kezet-mos, ki tudja, hogy kármentésként vagy a várható újabb balhék előkezeléseként), ugyanakkor Marton azonnali meglincselése sem helyes.
A konkrét – egyáltalán nem bagatellizálandó – eset(ek)en túlmenően azonban érdemes a nagyfokú hashtaggelés (#metoo) számos további vonatkozásáról is beszélni.
Minden, még a józan eszét el nem veszített, egészséges lelkületű és gondolkodású férfi ÉS nő számára valószínűleg több gondolat is beugrik. Az egyik, hogy mi van, ha elkezdődnek a visszaélések? Amerikában manapság már elég ha egy nő rámutat egy férfira, hogy az szexuálisan zaklatta őt, és utóbbi azonnal mentegetőzésre, menekülésre kényszerül. Veszélybe kerül a munkája, hírneve, karrierje, családi élete – anélkül, hogy akár csak egyetlen lépés is történt volna a bizonyítás irányába. Ha egy átmulatott éjszaka után, megtörténik a tökéletesen konszenzuális dugás, de a nő másnap reggel felébredvén rájön, hogy megbánta, nem volt jó, mégsem tetszik neki a pali, stb., máris megteheti a feljelentést, anélkül, hogy a hamis vád egy pillanatra is felmerülne. A férfinak pedig esélye sincs bizonyítani a közös beleegyezést, vagy mire mégis sikerül neki, addigra olyan virtuális (vagy akár fizikai) lincselésben részesült a femináciktól, hogy totálisan megsemmisülés, és már csak a szeppuku az egyetlen kiút. De meg sem kell történnie az aktusnak; ha egy férfi egy kicsit is kedvesen néz egy nőre, ne adj’ Isten, egy bókot is el merészel engedni, szintén robbanhat a szexuális vád bombája.