És akkor az történt, hogy annyira ő lett a minden rossz megtestesítője és a Sátán szövetségese, hogy egyre többen már nem csak legyintenek rá mosolyogva, hanem a végén még meg is sajnálják.
Ez is biztos Soros miatt van – hangzik el a mondat egyre több társaságban. Akiknek a száját elhagyja, általában félreérthetetlen módon tudatják hallgatóságukkal – gúnyos nézés, félmosoly, ilyesmik, esetleg mély sóhaj – hogy legyintőleg értették, amit mondtak.
Nekem sok mindent bevesz a gyomrom, kampányt, hatalomtechnikát, kompromisszumkényszereket, pragmatizmust. Mivel mindenféle plakát mellett úgy megyek el, hogy nem igazán veszem észre, ez történik a Soros-plakátokkal is. Nagyvárosban élek, immunis vagyok a hirdetésáradatra, beleértve a politikai kampányokat is.
Nem is kívánnék semmit sem tanácsolni a döntéshozóknak – főleg nem ingyen (ingyen tanácsot adni, az volna aztán az igazi értelmiségi lúzerség). Egy valamire azért felfigyeltem az előző hónapokban.
Van itt nekünk Soros György, aki ücsörög New York-közeli kastélyában, nyolcvan felett. Műveiben aprópénzre váltotta Karl Popper társadalomromboló elveit, szétspekulálta magát, aztán vagy lelkiismeretfurdalásból, vagy más indokból – amellett, hogy tovább spekulált – elkezdett humanitáriuskodni. Támogatta a drogliberalizációt az Egyesült Államokban, kéretlenül terveket írogat az EU-nak, az Izrael-párti amerikai szervezetek és az amcsi jobbosok utálják – hiába zsidó származású, egy fityinget nem ad zsidó ügyekre –, úgy támogatja alapítványain és szervezetein keresztül a demokráciát, hogy láthatatlan.
Ügyeit nem futtatja választásokon, nem választott civileken át pénzeli elképzeléseit, s kijelenti, hogy mindenét feltenné, hogy leváltsa George W. Busht. Semmiféle demokráciatámogatásról nincs szó tehát, Soros egy ideológiát támogat, néha demokratikus választásokon induló pártok, máskor civil szervezetek pénzelésével. Keresztbe tesz a szuverenitásnak, és miközben átláthatóságot kiált, ő maga teljesen átláthatatlan (pénzügyileg).
Szidja a kapitalizmust, miközben ő maga a spekuláns kapitalista karikatúraszerű figurája. Egy francia bíróság például 2,3 millió dollárra büntette bennfentes kereskedésért. Az érdekli az oknyomozókat, hogy a Koch-testvérek hogy pénzelték a republikánusokat és Trumpot, az nem, hogy Soros hogy pénzelte a demokratákat és Clintont.
A káosz mestere – jellemezte őt a City Journal című, liberálkonzi New York-i folyóirat. Nem épp egy szerethető figura. Teljes mértékben alkalmas ellenségképnek. Az is lett belőle, méltán. Megérdemli. Kapjon csak az arcába (bár nem hiszem, hogy nagyon izgatná az ellene irányuló magyarországi kampány). Azért is alkalmas ellenségképnek, mert még csak itt sincs, hogy kiéljük rajta dühünket, csendesen éldegél a Nagy Vizen és az Aranykapun túl a kastélyában.
És akkor az történt, hogy annyira ő lett a minden rossz megtestesítője és a Sátán szövetségese, hogy egyre többen már nem csak legyintenek rá mosolyogva, hanem a végén még meg is sajnálják.
Ha pedig megsajnálják Magyarországon Soros Györgyöt, az nagy győzelem lesz neki.
A Neue Zürcher Zeitung szerint a magyar miniszterelnök többször is kilátásba helyezte, amennyiben az EU nem változtatja meg az álláspontját, blokkolni fogja a következő hosszú távú költségvetés elfogadását.
A Biden-kormányzat szankciókat vezetett be a balkáni ország energiacégének orosz tulajdonlása miatt, Azerbajdzsán pedig nem tud gázt szállítani.
A belpolitikai helyzet kiszámíthatatlan.
A Fehér Ház szerint Ferenc pápa a hit, a remény és a szeretet olyan fénysugara, amely bevilágítja az egész világot.
A szlovák miniszterelnök szerint az ukrán vezetőt meg kell állítani.
Az újévi beszédében még mindenkit riogatott a Tisza Párt elnöke, de kezd kiderülni, hogy ő mégsem legény a gáton.
Csapattársa, Yunus Akgün „buktatta le” a magyar támadót. A 24 éves szélső ugyanannyi pénzt kér a Galatasaraytól, mint válogatott focistánk.
A remény könnyen elhalványul, és a hit is megkopik – az ellenzéki szavazóknak nem üres ígéret, hanem bizonyosság kell. Magyar Péter pedig ezzel most nem szolgál.
