Liberálisok a jogállam ellen

„Bástya elvtársnőt már nem is akarják zaklatni? – írhatná bele egy mai filmszatíra forgatókönyvébe Bacsó Péter. A liberális álomvilágban élő elitet immár hetek óta egy globálisan gerjesztett virtuális balhé tartja lázban, amely egyszerre ad módot egy kis bújtatott genderharcra és szakmai leszámolásra, s addig sem kell olyan kínos problémákkal foglalkozni, hogy a nem létező Soros-terv egy vagy két generáció után vezet-e kevert európai lakossághoz, s ez milyen hatással lesz a kontinentális antiszemitizmus-mutatóra.

Ehhez képest mellékes, hogy a lincselés közepette a fennkölt liberálisok mellékesen a jogállami vívmányokat is lazán a sutba vágják. El kellene nekik hinnem, hogy mindeddig fogalmuk sem volt a hollywoodi sztárkultusz eredendően erkölcstelen voltáról, s a szereposztó dívány kifejezést sem hallották még soha, bár ezt nemzedékről nemzedékre örökíti át a kollektív tudat. Aki pedig szerényen felveti, hogy többnyire anonim, olykor több évtizedes zaklatott emlékeket felidéző hölgyek és urak bemondására alapozni bárkinek a meghurcolását mégiscsak a középkori boszorkányperek logikájára hajaz, az hamar megkapja, hogy áldozathibáztató. Már ott tartunk, hogy a hisztéria hevében többen úgy vélik: a szexuális zaklatás vétke soha ne évüljön el, vagyis egy kalap alá vennék a háborús bűnökkel. A rágalmazásnak nem követelnek efféle különleges elbírálást.

Amikor a jogállam lebontásának veszélyét emlegettem, szó szerint gondoltam. Az európai kultúra a Biblia mellett elsősorban a római jogra épül, s abban olyan alapvetések szerepelnek, mint az ártatlanság vélelme, vagy az, hogy a bűnösséget kell bizonyítani, nem pedig az ártatlanságot. Ha ezeket az elveket feladjuk, tényleg semmi kifogásunk nem lehet például a saría ellen. Liberális értelmiségünk, amely alól kicsúszott a talaj, mert elfordult alattuk a Föld, negyedszázadon át a jogállammal kelt és feküdt, de végső kétségbeesésében már ezt is feladni látszik. És nemcsak azért, mert a folyamatos jogkiterjesztés mániájának egyik fő ellensége a tételes jog. Úgy gondolják, lyukat lehet beszélni a természet hasába. Ha nem szavaznak rájuk elegen, akkor máris rossz rendszer a demokrácia, meg kell változtatni a választási rendszert. Ahogy a kommunista vezérek meg akarták változtatni a folyók irányát, ők megváltoztatnák a nemek rendszerét – előbb a nyelv, majd a mindennapok megerőszakolásával. Nem az ő világmegváltó eszméiket segíti a jogállam? Nosza, nyilvánítsuk idejétmúltnak magával a nemzetállammal együtt: próbáljuk feloldani valami homályos internacionalizmusban, orwelli világállamba növesztett globalizmusban.”