Trump nem nőgyűlölő

2017. október 03. 08:16

A Trump-szavazóknak igazuk lehet abban, hogy ebben a zavaros időben újra meg kell erősíteni a férfiidentitást. És ezt demokrataként mondom!

2017. október 03. 08:16
Camille Paglia
Hollywood Reporter

„Mit gondol arról, hogy Trump gyerekkori hőse és a kifinomult amerikai férfiasságról alkotott mintaképe Hefner volt?

A választás előtt nem győztem elégszer hangsúlyozni, hogy a manhattani mainstream média, különösképpen a The New York Times, reménytelenül tévúton járt, amikor úgy tekintett Trumpra, mint egy klasszikus troglodita nőgyűlölőre. Trumpban természetesen megláttam az egész Playboy-esztétikát, ideértve a kaszinók és a szépségversenyek csicsás világát. A magabiztos férfi előjog rég eltűnt világa ez, mely megelőzte a feminizmus második hullámát. Kétségtelen, hogy Trump erősen azonosult ezzel, ahogyan felnőtt. Úgy tűnik, hogy ez az ő igazi világnézete.

Ám ez a világ nem az akaratuktól megfosztott nők világa, és nem is a férfiak által elkövetett zaklatásról szól. A show girlök, a tobzódó nőiesség, egy bizonyos felvágós stílus világa ez a maga mámorító szexuális allűrjével, melyet a mai elitegyetemek hallgatói soha nem tapasztaltak meg.

Rögtön felismertem és megértettem ezt Trumpban, minthogy mindig is Hefner szexuális kozmoszának a csodálója voltam. Persze belátom, mennyire retrográd és nosztalgikus ez a kozmosz, ugyanakkor fenntartom, hogy még azokon a fotókon is, melyeket a The New York Times Trump szexizmusának bizonyítására közölt, érezni lehet a szexuális sarkítottság vad sisterségét – a régi idők, amikor a férfiak még férfiak, a nők pedig nők voltak!

A hatvanas évek nemzedéke összemosta a nemeket a divatban és a magatartás terén. Ám látni kell, hogy a világtörténelem távlataiban a hímnőség iránti érdeklődés és vonzalom viszonylag rövid ideig szokott tartani, és a kultúrák késői és dekadens fázisában következik be! (nevet) A világ civilizációi előreláthatóan újra és újra visszatérnek a nemi sarkítottsághoz, ahol a férfiak és nők között egy elképesztő elektromos feszültség rejlik.

A keserű igazság az, hogy minél inkább egymásba mosódtak a nemek, úgy vesztette el mindkét nem az érdeklődését a másik iránt. Most tehát a szexuális unalom és tehetetlenség, panaszkodás és kielégületlenség korszakát éljük, ami az egyik fő oka annak, hogy a fiatal férfiak a pornóhoz pártoltak. A szexuális fantázia szükségszerűen a pornóba menekül a mindennapi élet banalitása elől, ahol a munkahelyeken immár rutinszerűen keverik össze a nemeket.

Amikor pedig a nemek ráuntak egymásra, nem marad más, mint a feminista boszorkányüldözések. Ezekben aztán van energia! Közben pedig a férfiak elfonnyadnak. Látok olyan férfiakat, akik elfordulnak a nőktől, és megelégednek a képzelet világával, mivel a nők túl sértődékennyé, bosszúvágyóvá és hisztérikussá váltak.

Az amerikai nők már azt sem tudják, hogy mit akarnak. Általánosságban véve a francia nők – itt persze a tanult, középosztálybeli francia nőket értem – rendelkezni látszanak egy sajátos női öntudattal, amit az amerikai nők fokozatosan elvesztettek, amint kivívták a munkahelyi egyenlőséget megterhelő karrierviszonyaink között.

Trump rendületlenül alkalmazott és előléptetett nőket a vállalkozásaiban, a nőkről mint erotikus lényekről alkotott képe azonban, mi tagadás, némiképp retrográd maradt. Országos népszerűségének egyik oka éppen a saját férfiasságának elszánt védelme lehet. Számos mainstream szavazó igazolva látja magát Trump férfibüszkesége és magabiztossága által. A Trump-szavazóknak igazuk lehet abban, hogy ebben a zavaros és bizonytalan korban újra meg kell erősíteni és újra meg kell szilárdítani a férfiidentitást. (És ezt egy demokrataként mondom, aki Bernie Sandersre és Jill Steinre szavazott!)

Olybá tűnik, hogy végül minden kultúra visszatér a nemi sarkítottsághoz, mivel ez állhat az emberek legjobb érdekében, tetszik vagy sem. A természet a szaporodásra vezérel minden fajt, habár nem szükségszerűen a túlnépesedés idején!”

Camille Paglia (1947-) amerikai liberális gondolkodó.

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 25 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
annamanna
2017. október 03. 16:50
Brad Pitt például azzal indokolta az Anistontól való válását, hogy Jennifer mellett szörnyen unatkozott. Bezzeg Angelina Jolie sokkal izgalmasabb. Az biztos, mert végül is ő rúgta ki Pittet. De azért gondoljunk bele Jennifer Aniston unalmába. Mennyivel lehet izgalmasabb tőle egy francia színésznő, mondjuk Vanessa Paradis, aki ugye egy amerikaihoz ment feleségül. Valóban olyan nagy lehet a különbség Aniston és Paradis "sajátos női öntudat"-a között? Szerintem érdemes a fenti cikk általánosító lózungjait konkrét személyekbe behelyettesíteni, hogy kiderüljön, igazak-e vagy sem. "Olybá tűnik, hogy végül minden kultúra visszatér a nemi sarkítottsághoz, mivel ez állhat az emberek legjobb érdekében, tetszik vagy sem." Oké, nézzük meg ezt is a gyakorlatban. Egy viszonylag friss, de máris népszerű klipen keresztül, ami igazán sarkított nemileg: https://www.youtube.com/watch?v=GxwfaCeFDoQ Mennyi izgatottságot mutat a beszélő? Tényleg olyan izgalmas ez a kapcsi? Akkor miért kell hozzá Párizs, Snapchat filter, pálinka, pláza, miért van benne felsorolva egy rakás férfinév, és vajon ez mit jelent a kapcsolat izgalmassága szempontjából: "te meg szenvedsz mindenkivel!" Na és Trump nemi izgalmassága... vajon nem unt rá a rengeteg nőjére? Köztük Melaniara, amire Sarka Kata leszólítása is bizonyság. Miért kellett cserélgetnie a nőket, ha nem unta őket? De miért unta? Mert egymásba mosódtak a nemek? Valami nem stimmel ebben a nagyívű magyarázatban. Na és mit jelenthetnek a feminista boszorkányüldözések? Kik lehetnek azok a boszorkányok, akiket a feministák üldöznek? Talán a szerző magát is közéjük sorolja? Ő is egy boszorkány, akit a feministák üldöznek? És miért is? Talán mert a playboy-kurválkodás izgalmát hirdeti? Vagy van valami más oka?
NemSzűrt
2017. október 03. 15:51
„Molnár ugyanitt utal arra, hogy a hímnő alakja egészen a romantikáig nyomon követhető, és közvetítő közegnek a szabadkőművességet, a rózsakereszteseket és a „spirituálisokat” jelöli meg. Nem kerüli el azonban a figyelmét az sem, hogy a női és a férfi princípium egyesülésének a Kabbala is nagy jelentőséget tulajdonított. Mint írja: „A Kabbala nemi jelképeket használ annak kifejezésére, hogy Istenben egymást kiegészítő elvek egyesülnek, tudniillik a női személy (sekhina) és a férfi személy (bárukh hou).” A hímnő, az androgin eszméje egyúttal egy sajátos fejlődés termékeként is feltűnik. Molnár megjegyzi, „A német romantikában gyakran tekintették a jövő embere szimbólumának.” Molnár itt Johann Wilhelm Rittere és Novalisra utal, és éppen velük kapcsolatban említi a középkori és koraújkori okkult tanok hatását. (...) Amint Gurka Dezső megjegyzi: „A kor német fizikusai közül legkövetkezetesebben talán éppen Ritter tekintette céljának a kozmosz egységének igazolását.” Az androgin, a hímnő tehát lényegében a XVII. századi rózsakeresztes tanokból ismert „alkímiai menyegző”-nek, a világ egységének, egyúttal egy magasabb tudás elérésének a szimbóluma. ”
pppp
2017. október 03. 15:38
nem tudom hol élsz, de +1
bsamu
2017. október 03. 12:15
Érzékelni ezen a nőn, hogy habár demokrata, még nem abban a korszakban szocializálódott, amikor a férfiaknak nővé, a nőknek férfivé kellett válniuk, a homoszexualitás pedig divat volt. Kívánom, hogy hangoztassa sokszor, sok helyen az értelmes véleményét, hátha hamarabb véget ér ez a korszak is!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!