A republikánusok nem fogják beengedni a női mosdóba az új demokrata transz képviselőt
Nancy Mace képviselő már be is nyújtott egy javaslatot, hogy kizárja a biológiai férfiakat a női mosdóból.
Napjainkban Európában és a nyugati világban egyszerre van jelen a feminista szégyenkultúra és az iszlámra hivatkozó szégyenkultúra.
„A gendermozgalom összetételét, támogatóit vizsgálva meglepő következtetésre jutunk. A kvótanőket önostorozó férfihad kíséri, a genderkultusz flagellánsai. A közösség nyomása, a megfelelési kényszer akkora, hogy fehér, heteroszexuális férfiak is óriási számban csatlakoznak az eretnekégetőkhöz – mert ők a megértők, az elfogadók, a jóemberek, akik akkor is szolgalelkűen sorakoznak a gendervallás mögé, ha az sérti legelemibb érdekeiket. A szocialista embertípus helyébe a szervilis embertípus lépett: a migránsoknak ajándékheggyel kedveskedik, az atomerőműveket jó zöld módjára beszünteti (inkább drágábban importál energiahordozókat), módfelett tiszteli a mostohává lett dadaállamot, aggodalmaskodik a bébifókák miatt, s ha már fókáknál tartunk, az idegeneknek asszonyait is odaadja, mint Madách eszkimói.
Abban a tévhitben éltünk, hogy a szélsőséges gendermozgalom szakpolitikai érvek mentén leküzdhető: hogy az SZDSZ kimúlásával az SZDSZ-diskurzusnak is vége lett. Azt hittük, hogy a radikális liberalizmus, a »kulturális baloldal« visszaszorítható, ha a szólásszabadságra, véleménypluralizmusra hivatkozunk. Tévedtünk. A genderizmus ugyanis elsősorban nem politikai ideológia, sokkal inkább az élet minden területére kiható, összetett szabályrendszer: előírja a kívánatos testtartást, testbeszédet, durván korlátozza a nők megszólítását, újraírja a közerkölcsöket és a nyilvános viselkedés szabályait, mindenestül átjárja a privát szféránkat. A keresztény teológia ismerte, ismeri a megváltást és a feloldozást; a gendervallás szemében a megszégyenített örökkön szégyenben él. A gendervallás behódolást követel; nem megértést vár el, hanem totális azonosulást; legyünk a Nagy Nővér odaadó, lelkes hívei, mielőtt sorra elgőzösítésre kerülünk. (…)
Napjainkban Európában és a nyugati világban egyszerre van jelen a feminista szégyenkultúra és az iszlámra hivatkozó szégyenkultúra. A gender-birodalom Johanna pápája, Pető Andrea legutóbbi cikkében nyilvános autodaféra hív: feminista újságírókat bírál, a genderszekta eretnekeit. Eközben a muzulmán hit harcos védelmezői nyilvánosan megfeddik a mecset előtt csókolózókat. Gigászok harca ez.”