„Az LMP és a Momentum már elég erős – és e botrány szándékolt mellékhatásaként valószínűleg még erősebb lesz – ahhoz, hogy nélkülük ne kerülhessen sor kormányváltásra; ma úgy néz ki, a két nagyobb baloldali párt dominanciája helyett csak kiegyenlítettebbek lesznek a baloldali-liberális erőviszonyok, ami nagyon alkalmas helyzet a Fidesznek, amely továbbra is mindent megtesz majd azért, hogy a kapcsolatai révén kontrollálja az MSZP-t, illetve beépüljön a szebb reményű kis pártokba.
A Fidesz ugyancsak joggal számít arra, hogy a baloldali közvélemény nem akarja a Jobbikkal való összefogást, ami pedig – a maga elképzelhetetlenségében is – az egyedüli alkalmas forgatókönyve lenne a kormányváltásnak. A közös alap itt a Botka és a Vona által egyformán pedzegetett szociális demagógia lehetett volna, ami – ha nem is olyan erős, mint a nemzeti szocialista – alkalmasan képviselve és profin előadva akár fenyegethetné is a Fidesz-többséget. De így most ez sem lesz.
De vigasztalódjanak a naivok és naivák, akik hol műsorvezetőként alibiznek, hol TV/rádió-hallgatóként »drukkolnak«, a Fidesznek momentán érdekében áll az MSZP 2-3 százalékos megerősítése, ezért ez meg is fog történni – mint ahogy érdekében áll az is, hogy az impotens baloldali értelmiség mantrázza a Jobbik elutasítását a sajátos törzsi (=szektás) szenvedélyeire alapozva, és ezzel a saját pártjait végképp leterelje erről az útról. Nem állítom, hogy ez utóbbit nem értem meg (kellően határtalan a politikai empátiám), csak azt, hogy ez az út is a Fideszhez vezet. Momentán tehát úgy állunk, hogy Botka kiütésével a Fidesz mindent visz: mindenki – a fogott emberek, Gyurcsány, a növekedő kisebb pártok, a baloldali értelmiség – éppen úgy játszik, ahogy elvárható volt tőlük. Gratula a Fidesznek! És ebben van egy pici őszinteség, mert a posztkommunista utódpártok és -személyek megroggyanásának minden sanyarúság mellett örülni kell. A politika egy ilyen játék: jó és rossz hatásai – változó összetételben – egyformán vannak.”