„Ki cselekedett Isten szerint való módon, kérdezi Jézus a megkövült főokost. Az pedig ki nem mondaná, hogy »a szamaritánus«, inkább így felel : »az, aki irgalmas volt«.
Kedves mai törvénytudók, papok, léviták és egyéb potentátok – ha ez a történet nem tetszik, olvassátok, kérlek, a Hegyi beszédet. (A Máté evangéliuma 5. részénél kezdődik.) Világos ott is Jézus szavaiból, hogy aki csak a sajátjait szereti, az még nem csinált semmit. A Biblia Jézusra nem csupán arra hív, hogy azt szeressétek, akit könnyű.
Lehet a furmányos irgalmatlanságot, amit műveltek, észszerűségnek meg önérdeknek mondani. Nevezzétek, ahogy akarjátok, tényleg. Csak azt az egyet tegyétek meg végre, hogy nem nevezitek kereszténynek. Mert a keresztény azt jelenti, hogy krisztusi, ő pedig mindig a tőle elkülönbözőért cselekedett, nemcsak kockázatot vállalva, de az életét adva érte. Az egészséges a betegért, az ártatlan a bűnösért, az Isten az emberért.
Menj el, mondja a mester, és »te is hasonlóképp cselekedj«.
(Amúgy pedig halkan és szomorúan jegyzem meg, hogy számos keresztény menekültet toloncolunk vissza a földi pokolba. De ez egy másik történet, legközelebb elmesélem.)”